2666 szerző 33478 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludi Ádám
  Világjáróka
Új maradandokkok

Ilies Renáta: Kinyilatkoztatás
Végh Tamás: Hommage
Kalnivet Péter: Kiutal (jav.)
Bakkné Szentesi Csilla: A szürke ereje
Dudás Sándor: Teljesség
Böröczki Mihály: Válaszkeresőben
Biró Erika: Kis Vak (javított)
Várkonyi Miklós: Illumináció
Jancsovics Áron: Ébrenlét
Gulisio Tímea: Bájvicsor
FRISS FÓRUMOK

Gulisio Tímea 7 órája
Pálóczi Antal 12 órája
Szigeti György 15 órája
Toroczkay András 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Ilies Renáta 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Regő Pilár 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Szoboszlai Judit 3 napja
Kántor Zsolt 3 napja
Biró Erika 3 napja
Hardik László 3 napja
Szaniszló Judit 4 napja
FRISS NAPLÓK

Baltazar 5 órája
nélküled 6 órája
KUTYAMELEG 7 órája
Zavaros Víz 11 órája
Bátai Tibor 13 órája
weinberger 14 órája
vízkék 1 napja
Pöröly 1 napja
akvamarin 1 napja
P 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Sorrento 4 napja
kostenyész.0 4 napja
pink 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2017-05-22 21:22 Összes olvasás: 1320

Korábbi hozzászólások:  
36. [tulajdonos]: Elúlegezd meg a bizalmat2017-05-21 15:31

Előlegezd meg a bizalmat!
Őrizd meg a bizalmat!
De ha nem sikerül, s oda van, gyászold meg azt!
Nincs értékesebb dolog a világon, egy másik emberi lény bizalmánál.
Ha ezt tudod, mégis elveszett, lehet, törvényszerű volt, hogy megtörténjen.
Ami engem illet, amíg nem veszett el, nem is voltam tudatában, hogy létezett.
Hogy, vigyázhattam volna rá?
Mire vonatkozott, terjedt ki ez a bizalom?
Részemről, hogy megőrzöd a titkot.
Hogy nem okozol fájdalmat nekem.
Hogy nem bántasz.
Hogy jó lesz.
Hogy nem sérülök meg.
Bízz bennem! - mondtad.
Úgy éreztem őszinte vagy, és nekem is annak kell lennem.
Úgy éreztem barátok lettünk.
De talán nem véletlenül mondják, hogy férfi és nő között ritka a barátság.
Tekinthettelek volna fiamnak, vagy öcsémnek, de neked másra kellettem,
s az már vérfertőzéslett volna.
Lehet, hogy kevéssel megúsztuk.
Szerelemféltésből ölni is szoktak emberek.
Kérleltél.
Féltem, pánikba estem, menekültem.
De izgalmas volt a lehetőség, és a kihívás, hogy legyőzzem a félelmemet.
Titokzatos, érdekes, izgalmas és sajnálatra méltó voltál egyszerre.
Különös egyveleg.
Valóban, csak az akaratomon, és egy döntésen múlt, hogy megtegyem.
Hallgattam rád, s a többi ment magától.
•    
Most azt mondom, nem volt alaptalan a félelmem.
Átléptem valamit, egy határt, ami megvédett engem. Egy gátat, s elsodortak az események.
A gondolkodás, csak a tettek és az érzelmek után kullogott.
De talán épp így volt jó, így kellett hogy legyen, így volt sorsszerű.
•    
Nem voltál valami kedves velem az este.
Előtte még, egyik pillanatban, úgy éreztem, hogy mindent, ami éltet, ami táplál, tőled kapok.
A másik pillanatban pedig úgy éreztem, elárultam a férjemet, semmiért.
Három üzenetet küldtem, miután elbúcsúztál, igaz háromszor is.
Az egyik egy szerelmi vallomás volt.
Tudom, ez terhes lehet annak, aki nem így érez.
A másik egy panasz, a szívem fájdalmáról.
A harmadik egy helyszíni tudósítás volt arról a pillanatról, amikor újra megjelent a zöld pötty,
a neved mellett.
Ekkor éreztem utoljára a szerelmet.
A szavaid kijózanítottak.
Nekem kicsit gorombának tűnik az, ahogyan a kis határsértéseimet kezeled.
Előbb még olthatatlan vágyat éreztem a szavaid iránt,
most pedig, azt érzem, egy kicsi is elég lett volna.
•    
Két és ¾ napja nem írtál már.
Ha megkérdeznéd, hogy vagyok? - Azt válaszolnám: változó.
Reggel és délelőtt szabadok a gondolataim.
Délután hozzád kötöttek.
Este pedig kínzóak.

35. [tulajdonos]: Kitől való az idézet2017-05-21 13:13
„a por földdé lesz, mert úgy vala egykor, / a lélek az egy igaz Istené, / a szó, mint a szeg, erősen leverve, / és megy a vers az ítélet felé”.

34. [tulajdonos]: Enni vagy nem enni2017-05-20 02:36

Enni vagy nem enni?
Ez itt a kérdés!
S ha igen, akkor mit?
A szétválasztó diéta második havában járok.
Megszegtem megint.
A gyümölcsnap még azt hiszem, megvolt. Talán.
De nem biztos, mégsem, mert féltem, nem bírom ki a hosszú utat vidékre. Féltem, rám jön a hosszúllévős éhség.
Jaj, mit írtam? A rosszullévlős!
De nem, nem ez történt. Aznap fehérjenapom volt, viszont ettem kenyeret is. És este a hűtőben felfedeztem a parizert. S innentől, hiába ettem csak rizst, másnap ebédre, késő délután éhes lettem, s újra parizert akartam enni. Kenyérrel. Fiam éppen szemtanúja volt.
Rám szólt.
- Ma milyen napod van? Nem tegnap volt fehérje napod? Ne edd meg a parizeremet! Mit rakok akkor a zsemlémbe?
- Jó kis házikolbászt. Ica küldte.
- Nem, nem, az nem jó!
- Naaaaa! Úgy szeretném! Úgy kívánom! Most már úgyis mindegy!
- Jól van, de akkor mostantól nem támogatom a diétádat!
A támogatás nála azt jelenti, megkérdezi, milyen napom van, és úgy vásárol.
Na, ennek ezennel vége lett.
Mert amit a fiam kijelent, az úgy is lesz.
Azért én, ennek ellenére, mivel akkorra már rákattantam a parizerre, a levágott jó nagy szelet kenyérrel, mind megettem. Sőt, később még a rizspörkölt maradékát is. Még később, a táskám külső rekeszének legalján nemrég megtalált grillázs csokit is, amit a lányomtól kaptam, de hiába kerestem napokkal ezelőtt. Le is tettem róla, hogy valaha megtalálom. Most, jóízűen, hanyatt fekve az ágyon, mókus módjára csücsörítve a számat, elszopogattam. Bűnöztem hát, megérdemlem a büntetést. Elhízok és megüt a guta.
Amikor ez történt, egy hónap után 74 kg helyett, már 70 alatt jártam. Ami azért valljuk be, nem volt rossz eredmény. 3 hónap alatt, 12 kg lett volna.
Na de, az én fiam már csak ilyen. Ha valamit kijelent, az úgy is lesz.
Ez azért érdekes, mert ha én kijelentek valamit, az két esélyes.
Vagy úgy lesz, vagy nem.

33. [tulajdonos]: Elromlott a szerető(ké)m2017-05-18 21:30

Elromlott a szerető(ké)m.
Hogy szeressek?
Elromlott a jókedvem.
Hogy nevessek?
Gyere babám javítsd meg,
hadd élhessek!
Végső nyughelyet ne keressek,
újra szeretőd lehessek.
S csak nevessek, nevessek, nevessek!
Jó kedvemben.
Tudod, nem az számít milyen vagyok, hanem az, mit gondolsz rólam. Azon pedig, most már, csak a tettek tudnának változtatni.
A Te tetteid, még mindig hatással vannak az életemre. Hogy nekem adtad magad, mint még senki, majd megvontad magad tőlem, ahogyan még senki. A részemmé váltál, magamra találtam benned. Ezért fájt annyira az eltávolodás.
Én még mindig nyitott vagyok feléd, de már csak a gyenge pillanataidra várok, hátha, egyszer csak, nem hat rád a gravitáció.

Álom
Vizsgára készültünk. De, a fiókba maradtak a tananyagok. Leejtettem egy törött vizespoharat. Valaki szexre akart kényszeríteni. Egy csúszdán kellet lecsúszkálnom. Megléptem. Megölelt, akinek a szex munkása voltam; éreztem a szeretetét, de aztán, mégis megpróbáltam a szexet elbliccelni. Nem vette jó néven.
Arra hivatkoztam, hogy nem élvezem, s végül elfogadta.

Más

Tudod milyen az, hogy megszülsz, életben tartasz, sőt jól tartasz valakit, egy porontyot,
hogy legyen egy gyereked, mert ez az élet rendje, s megadhass neki mindent, ami neked hiányzott, de rajtad kívül, azon, amit te nyújtasz neki, nem lehet öröme, s valamiért, s te ezt nem érted, nem látod, egy cseppet sem hálás?
Mert ahová anyukám lapátolta minden erejével, amit átadni akart, nem volt hely, nem volt hiány, sem kehely, így annyit lapátolt rám, hogy betemetett, egy egész hegyet lapátolt fölém, megfojtva véle, eltemetett élve. Mert a hiány nem bennem volt, hanem Ő benne. Így vette el teremet, amit betölthettem volna, így befelé nőttem, s robbanásig. Innen a rokonság Plútó gyermekeivel, kiknek most jön el ideje, s nem sok van hátra a teljes pusztulásig.
Semmi nem marad majd, ebből a világból, mert nem lesz senki, aki rá emlékezhetne.
/Idézet a gyűrűk urából/

*

Megpróbálom, nap, mint nap,
visszaforgatni az idő kerekét.
Azt mondják, nem lehet.
Én mégis, újra és újra próbálom.
De hiába, mit keresek, nem találom,
mert nem vagy ott!
Ez így megy lassan egy éve,
életem szüntelen megakasztva.
Na!
Elég volt!
Azt sulykolom magamba,
a múlt nem létezik!
Nem a részem, nem Én vagyok!
A múlt halott!
El kell temetnem!
Hiába itatom át könnyeimmel,
hiába adok neki létezést, időt,
s dédelgetem, mint halott csecsemőt,
hiába adok neki én jogot a létezéshez,
jogfosztott marad!
Nem éled fel,
s engem így emészt el.
Halott testét hiába rázom,
hiába szólongatom hét nevén,
ki egykor volt;
Szeretet! Szerelem! Barátság! Bizalom! Ajándék!
Felismerés!
Teremtő Kreativitás!
Nem válaszol!
Halott Ő, mint álmom!
Ezért, most, ölelő karjaimból leteszem.
Fájdalomkoporsóba zárom, tetejét leszegezem.
Így fordulok én, a felé, akinek része vagy,
aki szülte, ahonnan kiszakadt,
az élő, eleven, örök,
mozgatatlan mozgató,
az önmagát megtermékenyítő, forrás,
a jelen felé.

*

Álom, álom, édes álom,
Ólom súlyú, a pillámon.
Ágyam húz már, alig várom,
Ernyedt testem letehessem,
a ruhámat levehessem.
Ringat ének,
Zsong a lélek,
Halkul hangod,
Nevetésed,
Emlékkép csak
Ölelésed.
Vadvirágos réten járok,
dudorászva elkószálok.
Könnyű karom,
Könnyű szívem,
Lábam tudja,
Merre vigyen.
Egy nagy fának a tövébe,
Árnyas lombnak hűvösébe,
puha füves kereveten,
régen vársz rám türelmesen,
hozzád bújok szerelmesen.
Percek múlnak, órák múlnak,
Bárányfelhők elvonulnak.
A nap zenitjét elhagyja,
Sugarait ránk ontja.
Simogatón, melengetőn,
Fényes paplant szövögetőn,
a testünket arany hálóba fonja.
Szemed csukva,
pillád ragad.
Szemhéj alatt,
álmod szalad.
Vigyázok rád,
engedd magad,
az ölembe.

*

Rosszul mondtam!
Nem a kapcsolatom halott,
hanem én voltam benne halott,
vagy inkább alig élő.
Napról napra, óráról órára, ha kell, percről percre tudatosítanom kell magamba,
emlékeztetnem kell magam arra, én nem a múltam,
nem az emlékeim vagyok!
Megértem, hogy nem válaszolsz, jogos önvédelemből teszed.
Olyan ez, mintha egy felállított koporsóból,
egy hulla dőlne rád, akivel előtte dugtál, s most próbálod elhárítani,
nyakadba ne dőljön.

*
Verset kéne írni,
hogy olvassátok emberek!
Könnyeket elsírni,
s kenyerem mosollyal
keresni meg!
Hová lett a bátorság,
mely szívemet tölti meg?
Hová lett szavad,
melynek valósága
lelkem sebzi meg.
Hol vagy Te kedves,
szerelmetes
gyermek szívű,
álnok ragadozó?
Ki, új prédára les.
De, jaj!
Egy szavam se higgyétek emberek!
Mit írok, csak sorok között olvasható, rejtjeles üzenet.
Ne akarjátok tudni, ki, kivel, miért, és mikor!
Az élet nem ilyen.
Szavamra, nem!
Az események mögött lelkünk rostokol.
Próbára teszem magam,
minden reggelen.
Igaz e álmom,
mint ahogy képzelem?
Van e kulcs a zárba,
mely szavakkal nyitható?
S ha szívem kitárom egyszer,
szépség is látható?
Vagy csak a rút való?

32. [tulajdonos]: Bántás szavakkal2017-05-17 22:34

Aki a szavaktól fél, előbb vagy utóbb, a puskaropogás, a puskagolyó találja meg!
Vagy ő maga ránt fegyvert!
A golyók, a kések a kardok, a robbanások, a legkeményebb kommunikációk!
Ha üvöltesz is, akár milyen mocskos szavakat, lágy vagy mint a tészta!
Vizsgáld meg magad!
Miért fájnak a szavak, ha úgy érzed, eltalálnak?
Hisz nem hagynak nyomot rajtad, mint ahogy a "hamutartó" szóra sem tudsz hamut szórni!
A fájdalmat, a dühöt, a töltést, minden szóhoz magad adod hozzá!
Magadból meríted!
Régi testi fájdalmakból, amikről nem is tudod, hogy vannak.
Még mindig!
Nem fog rajtuk az idő!
Sőt, nem tudod, hogy nem tudod, hogy vannak.
S ezért, azt hiszed, a szavak hatnak rád!
Képzeletben, tekerd le egy feléd irányuló dühös ember hangerejét.
Hat rád az indulatja?
Igen, lehet, hogy így is!
De csak azért, mert hozzátársítod, azt az élményt, mikor fizikailag ütköztél, valami keménybe.
Hogy nem hallod, amit mond?
Lehet, rád tör a nevetés?
Vagy próbálj megbántani egy csecsemőt szavakkal!
Mondd neki, milyen csúnya! Vagy, hogy hazaáruló!
Vagy nem ír jó verseket!
Gőgicsélve fog rád mosolyogni!
Vedd észre! A szavak nem tudnak vágni, mint a kések.
A szavak, csak előhívnak valamit belőled.
Hajdan volt "kések" lenyomatát, amik tényleg bántottak egyszer!
Ezek a lenyomatok, mint egy kabát, vagy egy billentyűzet gombjai, be vannak varrva, ragasztva.
Le vannak tapadva!
S mint idegen, gyengeelméjű idióták, mint a marionett bábút a zsinór, elkezdenek rángatni téged.
S Te nem veszed ezt észre!
Felhívják valamire a figyelmedet! De Te, nem arra figyelsz! Elkezded megmagyarázni.
Mert azt hiszed, kívül van az, ami belül.
Hogy mi van belül?
Nem tudod!
Sőt! Többet mondok! Nem tudod, hogy nem tudod!

31. [tulajdonos]: Több kacsa mint hét2017-05-16 16:55

Az életem rákattanásokból áll.
Rákattanás
Szün
Rákattanás
Szün
...és kezdem elölről.

A pénz megszállottjából
szün
A munka megszállottja lettem
szün
A szerelem megszállottjából
szün
az írásé

Talán társadalmilag, ez utóbbi a legelfogadhatóbb.

Ugyanis, a munkát büntetik.
De vigyázat, ez már politika!

A szerelem egyszer már kiürítette, sőt kilyukasztotta a zsebeimet.
Még nem halok éhen!
Ma nem!
Most vettem ki a fagyasztóból egy pecsenye kacsát.
Én neveltem.
Falusi jány vagyok, Párizsban.
Ha kiszámolom, figyelembe véve a takarmányt, amit megvettem és feletettem a kacsámmal,
(s amit ráadásul még meg is sirattam), 10 ezer Ft körülire jön ki kg-jának az ára.
Hét ilyen kacsa, egyenlő, nettó minimálbér, 2016.

De legalább tudom, kit ettem meg!


30. [tulajdonos]: Ars poetica, szótagszámra, sok2017-05-15 08:32
Arc poetica szótagszámra, sok e-vel

Ebben a műfajban,
amit én csinálok,
talán még nincs, és nem
is lesz, csak majdan, vad,
sarkamban lihegő,
konkurenciám, mert
fiatal szüzek még,
eme versengésre,
e világ körei.

Nincs ki kiteríti,
ennyire szennyesét,
sem egy életen át
összegyűlt kincseit,
el nem osztogatja,
inkább féltve őrzi,
inkább rejtve hagyja.

Ebben a "műfajban",
még első lehetek.
Eljött az én időm!
Vártára állhatok,
mennybe és pokolba
egyaránt mehetek!

De, még többet mondok!
Ha megszáll az ördög,
erről, ha eltölt a
szentlélek, emerről,
foglak én, első kéz-
ből tudósítani.

29. [tulajdonos]: Élményeket kaptál2017-05-13 10:35
Azt mondtad hasmenésed van,
s én rögtön tudtam,
hogy élményeket kaptál,
melyeket nem dolgoztál fel.
Úgy engedted át magadon,
hogy benne hagytad az értékeset,
mert nem ismerted fel, vagy
nem akartad felismerni.
•    
Ali Bohóc mondta nekem, rólam.
Tehetségét a Nemzetiben is megirigyelhetnék,
miután látta, hogy sorban állnak az emberek a szórólapokért,
hogy kapjanak a pillantásomból és a mosolyomból.

Kétévi kemény munka után,
elárulta nekem a TITKOT.
"Mindent mondj ki, ami a nyelvedre jön,
bármi is az!"
Akkor nem értettem.    
Azt gondoltam, ezt lehetetlen megvalósítani,
mert rám borul a világ,
beomlik életem.
Most értettem meg tanítását, s sorsát.
Saját tanításának megvalósítása,
saját törvénye szerint,
lett a veszte, végzete.
Mert nem mindegy.
mi jön fel a kútból?!
•    
A szexuális szokásokon a legnehezebb változtatni,
Vagy talán nem is lehet.
•    
Kis határsértések

Keresem határaidat
Keresem határaimat
Kereslek Téged
Keresem Magamat
Szólj, ha egy szót sem értesz!
•    
Küldetés

Csésze vagyok.
Eszköz, szomjad oltásához,
Meríthetsz a forrásból velem.
•    
Ok és Hatás

Ok vagyok
S Te vagy hatásom
Ok vagy
S hatásod vagyok én
•    
Miért nem zártam le kapcsolataimat?
Mert nem értettem őket.
Nem talált, nem süllyedt.
Félre tettem, mint későbbi tanulni valót.
Tudtad, hogy amit nem értesz, egy részed fogva tartja?


28. [tulajdonos]: Verstöredékek két szólamra2017-05-12 08:29

Ami nekem oly hiányzik,
Az a meghittség, az az intimitás,
Amit nem is olyan régen,
Együtt teremtettünk.

*
Elpazaroltam bizalmadat,
Nem becsültem.
S most, hogy nincs,
Nagyon vágyom rá,
De nem tudom,
(S nem tudom),
Hogyan szerezzem vissza?
De talán,
(Jóllehet), vissza sem szerezhető!
Voltak szép idők,
Mikor felém irányultál,
Mikor odaadtad magad nekem.
De már csak emlékekből élek!

*
ET: - Ezek a De-k zavarnak!

*

Én: - Egyet azért meghagytam.

*

Úgy jártam,
Mint Ali Bohóc,
Aki dühében összetörte a babát,
S utána sírni kezdett,
Hogy milyen kár,
Hogy nincs babája!

*

ET:- Ez jó, csak nem vers.

*

Én: - Ki mondta hogy az? S attól még igaz!.

*

Mikor hívlak, akkora tömeg van a vonal végén
Akkora anyagsűrűség, hogy elnyeli fényem.

*

ET: - Itt a szingularitásra gondolsz?

*

Én: - Nem! Arra, hogy a fekete elnyeli a fényt.

*

Nehéz látni a másik ember boldogságát,
Amit te okoztál önmagad árán,
S te magad nem vagy az!

*

ET: - Akkor jobban látod a másik boldogságát, ha semmi közöd hozzá?

Én: - Nem jobban, csak nem fáj annyira!

*

A boldogtalanok nevében

Ha senki nem felelős más boldogságáért,
Csak magáért,
Miért van az, hogy mást boldoggá tudok tenni,
De magamat nem?
Talán, mi boldogtalanok, mi is azok vagyunk, boldogok.
Csak nem tudjuk,
De utólag mindig kiderül,
Mennyire azok voltunk!

*

ET: - Mikor utólag? A halálunk után?

Én: - A boldogtalanságnak is vannak fokozatai, mint a szeretetnek. Mikor igazán boldogtalan vagy, vagy még inkább boldogtalan mint előtte, akkor derül ki , korábban milyen boldog is voltál.
Mikor igazán, szeretsz, akkor derül ki, korábban mennyire nem szerettél! Minden valamihez képest valamilyen!
Arra utalok itt, hogy sok mindent, csak utólag voltam képes értékelni.

*    

Keresem bizalmadat, mert elveszett,
S ahhoz hogy megtaláljam,
Lehet, abba kell hagynom a keresést.

*
ET: - Na, ez jó!

*    
A boldogság keresésének abbahagyása,
A boldogság elengedése.
S láss csodát, az visszatér.

*
ET: - Ez is jó!

*    
Látod Febe, ettől féltem,
S persze bekövetkezett.
Egy pillanatra enyém leszel,
S mire észbe kapok,
Már el is veszítelek.

*
ET: - Ez is jó!

*

Múlik a szerelem,
Múlik a vágy,
Szűnik a fájdalom.
ET: - Ez idáig egészen zseniális! Végre vers, végre ritmus, végre sodrás. Fejezd be másképpen!
Lassan lenyugszik bennem,
A felkavarodás.

Másképp

Múlik a szerelem,
Múlik a vágy,
Szűnik a fájdalom
Mi, marad a helyén,
Az csak az üresség,
Melybe ha jön utána,
Az újat befogadom.
Lassan lenyugszik bennem,
A felkavarodás.

Ehhez ragaszkodom!

*

Nem tudok másképp szeretni,
Csak hogyan szeretni tudok.


27. [tulajdonos]: Még elkaptalak2017-05-11 11:41
Szia, drága Frí!

Mert, Drága vagy nekem, hiába siettem az éjjel a lefekvéssel, mert nem bírtam úrrálenni a fáradtságomon, és a kedvetlenségemet sem akartam rád ragasztani. Remélem nem bántódtál e-miatt.
Fél 8 - kor ébredtem, s mindjárt iszok egy kávét. Tegnap arra nem voltam képes, hogy Ica barátnőmet, aki süteménnyt tett az asztalra, meglátogassam, vagy felhívjam.A méhekkel se bírtam foglalkozni. 4-kor keltünk, és a vonaton sem aludhattam. Az a délutáni alvás, meg csak kutyafarknyira sikeredett. Aztán meg nem mertem elaludni, hogy ébren legyek, mire megérkezel. Háááát! Még elkaptalak, de már félálomba.

*

Ébredés előtt volt egy álmom, a többi után. Morzsi megfogott valamiket. Egérnek tünt, aztán láttam, hogy a második, patkány. Egymás mellé fektette a tetemüket.
Egy harmadik meg előszaladt. Biztos a párját keseste, az után jött. Morzsi észrevette. Szerettem volna ha azt is megöli, de csak ugatta, aztán meg úgy tünt, lepaktált vele.☺

8:37

Középiskolai találkozóra hívnak. Az idén meghalt a magyar tanárunk.

"Ámulni még, ameddig még lehet,
amíg a szíved jó ütemre dobban,
megőrizni a táguló szemet,
mellyel csodálkoztál gyermek-
korodban."
/ Áprily Lajos /

38 perce

Először megszegtem a kitűzött időt a fiam ecetes, fejes salátája miatt. Kb. 10-15 perccel. Aztán a gépezés félidejében akkora álmosság tört rám - pedig aludtam egyszer -, hogy inkább lefeküdtem, s összevontam 1,5 órát alvásra. Aztán, csörgésre, álomból ébredtem, s már nem az voltam, aki elaludt. Többé, aznap már nem tudtam irányítani magam. Csak azt csináltam, amire az állapotom kényszerített. Tombolt bennem a sikertelenség érzése, a reménytelenség és a halálvágy is újra felbukkant.

/Részlet az Önemlékezés című naplómból./

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: lxvj  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: onac  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-05-15 09:13 Vezsenyi Ildikó
2017-05-13 19:53 Nollag Mari
2017-05-09 12:19 KMara
2017-04-11 12:24 Káprai József Attila
2017-02-21 20:50 KŐrösi Zoltán
2017-01-04 20:58 ROZIKA
2016-08-27 08:02 Seholsincs
2016-08-27 08:00 kóboráram
2016-08-17 11:44 Szabad József
2016-08-08 20:44 Nietzsche pofi
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-05-22 23:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Berta Gabriella őszi hangulat 2
2017-05-22 20:35   Napló: Baltazar
2017-05-22 20:30   Napló: nélküled
2017-05-22 19:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária az én erdőm
2017-05-22 19:43   Napló: Baltazar
2017-05-22 19:22   Napló: KUTYAMELEG
2017-05-22 19:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Gulisio Tímea Tétlenek
2017-05-22 19:15   új fórumbejegyzés: Gulisio Tímea
2017-05-22 15:06   Napló: Zavaros Víz
2017-05-22 13:35   Napló: Bátai Tibor