NAPLÓK: Szuszogó szavak
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 13:07 Összes olvasás: 77083480. | [tulajdonos]: betűfüzérek | 2017-04-30 14:18 |
Áldás nélkül
Nevetve mesélted: a muskátlik fáznak, reggel összesúgtak, rajtuk dér portyázgat - ...és a nárcisz szirma... kókadtan didereg, ... oly kikelettelen... s marnak a hidegek.
Mutattad a fákat, mindegyik virágzott. De a hajnali fagy itt-ott még világlott - megcsípett levelek barnultak az ágon... ablakomat rájuk múlt-szélesre tárom.
Emlék-szemem nézi azt a régi kertet... ahogy az elmúlást tenyeredbe vetted - nem lesz ebből semmi, tartottad elibém, bolonddá tett minket tavaszunk az idén.
Hasonló időket élünk most, anyukám; reszket a rózsatő, április vadul ám - ridegek az esték, kabát kell nappalra, a tél bakancsának leszakadt a talpa.
Ráérek merengni bagatell dolgokon; kinn az eső gyomlál, én agyam foltozom; varrogatok belül, hímezek éveket... hogy az üreset is tartalom töltse meg.
Tudom, türelmetlen voltam néha veled, annyira bánom már, gyötör ez eleget - éreztem magamban, mi volna a helyes; rám-piríthatnál, ám... tekinteted jeges.
Utólag eszmélünk, mi a legfontosabb... harmónia, szépség, leskődni dombokat - szeretet-bimbókat meghittség talaján... és amíg gondozzuk: áldás az, mindahány.
(Sztancsik Éva L. - 2017. április közepén) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!