NAPLÓK: Minimal Planet Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 09:51 Összes olvasás: 128664| 1762. | [tulajdonos]: közzéteszem | 2024-04-19 20:15 | Közzéteszem Halmosi Sándor meghívását egy holnap délutáni eseményre.
* * * * * * * * * * * * * * * * *
A 2023 szeptemberében alapított nemzetközi költészeti hálózat, a Poets of the Planet első budapesti bemutatkozóján Nese Yasin ciprusi, Sanja Bakovic horvát és Gerry Loose skót költővel beszélgetek költészetről, metaforáról, metaforahiányról (mint válságtünetről), aktivizmusról, csendről, egyszóval közös ügyeinkről, szakadékainkról és karistolt üdvtörténetünkről, jelen időben. A verseket a szerzők eredeti nyelven olvassák fel, de magyar fordításban is elhangzanak.
A POP-ról itt tudtok tájékozódni: https://poetsoftheplanet.com/
Szeretettel várlak szombaton az ikonikus Nyitott Műhelyben, köszönjük Finta Laci, hogy befogadtál!
Halmosi Sándor
költő, műfordító
társalapító (POP) | |
| 1761. | [tulajdonos]: pedig | 2024-04-17 22:49 | Miközben ezt írom, harmadszor hallgatom a Led Zeppelintől a Rain Songot. Egyszerre eső és patak, sőt a végén már diadalmas folyó, valóságos áradat, amely felzaklat engem, és szerintem bárkit, aki hallgatja. Misztikus, boldog és szomorú egyszerre. Olyan érzést ébreszt, amit az ember szeretne világba kiáltani, miközben maga sem tudja pontosan, mit jelent. Talán a kiáltásból születik meg az értelme, de ha nem születik meg, az sem baj. Majd megszületik később, egy ártatlan és váratlan pillanatban. És erről az jut eszembe, hogy nyilván minden ember tele van olyan titkokkal, amelyek tényleg titkok, amelyekről soha nem beszélt senkinek. Volt idő, amikor ezt a dalt sokszor hallgattam az autóban, amikor éjszaka mentem a budai rakparton északról déli irányba, tökéletes volt, hogy betöltse az egyszerre zaklatott, boldog és sóvárgó lelkemet. A zene, az autó, a száguldás, a város, a lelkem teljes egységbe olvadt, mintha mindent legyőztem volna, ami akadály, ami visszahúz. Nem mondhatom, hogy végül győztem, de ha visszagondolok azokra az éjszakákra, amelyeken a Rain Song zengett hazafelé a Saabban, mégsem érzem vesztesnek magam.
Pedig. | |
| 1760. | [tulajdonos]: 8 sor | 2024-04-17 22:30 | Mohák mocorognak és algák énekelnek,
tüskék és bimbók néznek farkasszemet velem.
Szorgalmas gyökerek rágják a földet, még
lejjebb ércek nyújtózkodnak, de hol van
a lejárat, mely a földalatti kilátóhoz vezet?
És milyen érmét kell bedobni ahhoz, hogy
a látcső közel hozzon valamit, amiről
azt sem tudtam, hogy a föld alatt van? | |
| 1759. | [tulajdonos]: rangegyen | 2024-04-17 20:57 | Mintha mindenkiben ott bujkálna a kis kapitalista, aki a megfelelőnek hitt pillanatban erőszakosan előbújik belőle, és megmondja, mi merre, és hány méter.
Lakásbérleti szerződés megbeszélése a közjegyzőnél.
Bérbeadó mondata, teszem azt egy macskának a bérelt lakásban tartásával kapcsolatban: „Megengedtem neki…”
Mire én: Ön és a bérlő egyenrangú felek ebben a jogviszonyban. Tehát nem „megengedtem neki”, hanem: „így állapodtunk meg”.
Értik mindketten atyai intelmemet, de csak a bérlő fogadja mosollyal. | |
| 1758. | [tulajdonos]: bones | 2024-04-14 11:45 | Nyilvánvaló, hogy lerágott csontokat hozol elő megint. Nem vagy te paleontológus, hogy ilyenekkel foglalkozz, de megint beágyazod magad abba a szerencsétlen pozícióba, amely semmi jóval nem kecsegtet számodra. Az évek során rengeteg ellenséget szereztél szorgalmasan, majd egy váratlan fordulattal legfőbb ellenségedet, Szokolay Zoltánt meglepted azzal, hogy tulajdonrészedből ajándékoztál neki. Talán humánetológiai kísérletnek nevezted, és roppant büszke voltál magadra. Ezerszer átbeszéltük ezt az egészet, többször, mint kellett volna. És most újra előugrasz a „Zsille-botránnyal”, „uszítással”, és hasonlókkal. A Palócföld 2020/1. számában jelent meg Szokolay Zoltán: Már nem kéri című verse, amely Zsille Gábor alakját torzítja egy elviselhetetlen és kegyetlen figurává, aki „korunk kultúrkápója”, „kiugrott kispap”, és akkora hatalma van, hogy elviteti a kéregetőt, akinek amúgy előtt kegyesen odavetett 50 forintot. Ha valaki veszi a fáradságot, és elolvassa Zsille Gábortól a Szózat című verset, melyet Rakovszky József emlékére írt, rájöhet, hogy Szokolay az ebben a versben megjelenített helyzetet torzította el nyilvánvalóan a művészi szabadság jegyében. Vele kapcsolatban Szokolay amúgy már 2018. március 24-én is megnyilvánult a Dokkon ezzel a mondattal: „A zsillei elit súlyos károkat okozott a magyar irodalomnak.”
Nos, ezek után te, aki éppen a Zsillével ellenséges Szokolayt ajándékoztad meg tulajdonrésszel, éppen ettől a Zsillétől kértél volna támogatást a Magyar Írószövetségbe kerülésedhez. Még szép, hogy szóltam neki, hiszen nem jár a Dokkra szemlélődni.
Az meg teljesen lenullázza a narratívádat, hogy a tagságra eleve két könyv után lehet jelentkezni, neked pedig akkor is és most is csak egy van. | |
| 1757. | [tulajdonos]: rogyás | 2024-04-13 20:36 | Igyekszem térdre rogyni, majd ezt követően lerogyni nagyságod előtt, Antal. Kötelező olvasmányommá teszem, Hörcher Eszternek a könyvedről írt recenzióját, megtanulom kívülről, akár majd kikérdezhetsz belőle.
Nem tudom, meg szabad-e kérdeznem tőled, van-e olyan pillanata az életednek, amikor nem önnön kivételességedre gondolsz? A magam részéről készséggel elismerem, hogy kivételes vagy. Annak kifejtésére, hogy miben látom a kivételességedet, személyiségi jogi okokból nem vállalkozom.
Viszont élek a lehetőséggel, és egy picit körbejárom a helyzetet. Itt állsz az általad összetört kirakatban, meztelen próbababa, kezedben kövek, kifele dobigálsz, és azt mondod, zavarban vagyunk. Többes számot használsz, te tudod, miért. Zihálsz, mint aki egy félmaratont futott, fújd ki magad, kár lenne érted.
De áruld már el, hogy amikor arra gondolsz, hogy kéne valami újat írni, akkor is elönt a flow? Hogy menni fog, mindjárt elkap az áramlat, és kicsusszan a tolladból az új opus? Vagy előveszed Hörcher Eszter recenzióját, és valami új költemény megírása helyett aznap hatodszor is elolvasod?
Szerintem, megvisel, hogy nem nagyon tudod gyarapítani az életművedet, és az emiatti frusztráltságodat írod meg a nekem címzett egyre otrombább üzeneteidben. Eddig erőt vettem magamon, és nem utaltam erre, de olyan rohamosan vadulsz, hogy kezd elegem lenni.
Legyél jelen az irodalomban, éppen te szoktál erre másokat biztatni, javaslom, versekkel mutasd magad kérlek, mert ez az agresszív öntetszelgésed mosolyra fakaszt. | |
| 1756. | [tulajdonos]: tik | 2024-04-13 15:13 | Értem, a többi ember az mind tök egyforma, tizenkettő egy tucat, össze lehet őket téveszteni, pedig nagy rafináltan próbálják magukat elkülöníteni a másiktól, de nem megy nekik, minden igyekezetük ellenére is egyformák maradnak, ez van... Olyan szánnivalóan együgyűek, hogy akkor boldogok, ha ugyanabban a lavórban áztathatják a lábukat, egy tálból cseresznyéznek, ugyanannak a csapatnak szurkolnak, még a kedvenc sörük is ugyanaz...
De van egy, aki kivételes, egy nemes vadember, aki úszni tanítja a halakat, repülni a madarakat, még Chuck Norris is kitér előle, ha versek előadásáról van szó. Aki tisztán látja, hogy ki miben rossz, kinek miben kell fejlődnie, és ehhez milyen eszközöket érdemes igénybe vennie. A többiek (akik persze, mind egyformák) azonban nem érik fel ésszel, mekkora szerencséjük van ezzel az emberrel, reménytelenül járják tévútjukat, ragaszkodnak tévképzeteikhez, képtelenek bármiféle megújulásra. | |
| 1755. | [tulajdonos]: lényeg | 2024-04-13 13:07 | Antal, én a LÉNYEGRŐL beszélek ezúttal is.
Nyilván észben kellene tartanom minden rezdülést, de nem csinálok kimutatásokat, táblázatokat és statisztikákat a részletekről. Az EGÉSZET ugyanakkor meglehetősen pontosan látom: a lényeg, hogy szerintem, a nézeteiddel, történeteiddel, magadra maradtál, ha tetszik, ha nem. Persze, Cservinka is megszólított, én is reagálok olykor azokra a dolgaidra, amelyekkel provokatív módon igyekszel szóra bírni, tehát, ha úgy tetszik, nem vesz körül légüres tér. De észre kellene venned, hogy meztelen a király. Kérlek, vegyél magadra valamit. Most nem a könyved címlapján állsz.
| |
| 1754. | [tulajdonos]: újratöltve | 2024-04-13 10:53 | | Nem lehet könnyű Pálóczi Antalnak, hogy senki nem akar vele szóba állni. Ez szemmel láthatóan arra sarkallja, hogy fokozza a feszültséget, újabb és újabb köveket hajigálva a kirakatba. Az üveget ugyan már korábban összetörte, de nem éri be, tovább hajigál. Nem tudom, hányadszor áll elő a Szepes Erika-történettel. De úgy, hogy közben gondosan rám kenegeti az általa otthon előállított gusztustalan ragacsos kotyvalékot. Ezúttal a „Filip se kiköpni, se lenyelni nem képes” fordulattal áll elő, amivel azt sejteti, hogy legalábbis napi szinten azon szenvedek, hogy Szepes Erika lett a főszerkesztő-helyettes. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez nem igaz. Más dolog, hogy mindazt, amit ezzel kapcsolatban korábban leírtam, ma is úgy gondolom, ráadásul az idő engem igazol, hiszen semmilyen változás nem történt az elmúlt két hónapban. Még egy dolgot (a szerzők lelkének ápolása) próbál a nyakamba varrni, de arra tényleg csak legyintek. Az a napló, amelyet már a legelején megtaposott, nem erre jött létre. Ez is nyilvánvaló, Pálóczi is tudja, de ő még a tényeknél is makacsabb. | |
| 1753. | [tulajdonos]: holnapi | 2024-04-10 09:45 | Hátha valakit érdekel.
Holnap 15 órakor kerülök színpadra a Versmaratonon, amely nem más mint Az év versei 2024 antológia bemutatója a szerzők közreműködésével a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
A moderátor Mirtse Zsuzsa lesz, a szereplőtársak pedig Bence Lajos, Gellén-Miklós Gábor, Rónai Balázs Zoltán és Tóth Erzsébet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
