NAPLÓK: Equus przewalskii Legutóbbi olvasó: 2010-09-09 12:31 Összes olvasás: 44
| 18. | [tulajdonos]: :) | 2006-04-13 19:49 | | Egy igazi szerelemben csak erogén zónák vannak, mondja Moldova. Életem második (s előszür beteljesült) szerelmének örvényei, röppályái és szabadesései között... beleborzongok ennek igazságába. Aláhullni is csak a legnagyobb magasból lehet; ennek kockázata: magáé az életé. A haláltól való félelem sem lenne több, mint az élet ezen lehetséges kis halálaitól való előre-elzárkózás. Ami tulajdonképpen mint vegetáció: maga a halál. |
| 17. | [tulajdonos]: a tudás hatalom | 2006-04-13 19:33 | Ma loptam egy könyvjelzőt. Isten bocsássa meg, szükségem volt rá. A tudás hatalom. Merthogy a rajta lévő Simon András-gondolat adott belőle egy picit a kezembe. Megosztom veletek, mint anno valaki a két kenyér és öt hal csodáját :)
"Semmi sem mond többet rólad, mint amikor mellém állsz a bajban és segítesz elhordozni életem terheit. Ezer együttérző szó sem ér annyit, mint erős kezed, melyre támaszkodhatom. Köszönöm, hogy Isten rám mosolyog a szeretetedben.
Ilyesmi érzést beszél el Robert Burns, a zordon skót felföld lelke, csak ő a szerelmen keresztül emeli transzcendens magaslatokba az odaadást:
Ha mennél hideg szélben
a réten át, a réten át,
rád adnám kockás takaróm,
öleljen át, öleljen át!
S ha körülzúgna sors-vihar
rémségesen, rémségesen:
szivemben volna házad,
oszd meg velem, oszd meg velem! |
| 16. | [tulajdonos]: tavasz | 2006-04-11 21:39 | Ha más nem is, a költészet napja kibontott egy pici rügyet a tavaszból. És nem azért, mert ez J.A. születésnapja, mégis ünnepeljünk annak a költőnek a gondolataival, akiről legigazabban szólhatna F. Pessoa, ha tudna a létezéséről, amikor azt mondja: míg az alacsonyrendű művészet célja az, hogy mulattasson, a középszerúé, hogy felemeljen - a magasrendű művészet megszabadít. Íme egy ilyen megszabadítás, soha meg nem fejthető - minden élethelyzetben másképp érthető - Titok. Szeretettel minden megszabadításra vágyónak.
Amit szívedbe rejtesz
Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
Nebensatz: Igen. József Attilát nem lehet mindig és mindenkinek ajánlani. Olyan poklokat élt meg, amelyekbe egy kiegyensúlyozott, legfeljebb purgatóriumra ítélt léleknek nem tanácsos alászállnia. De épp annyi benne addig a mélységig az árnyalat, hogy minden méltán és bűntelenül vezeklő lélek megtalálja benne a maga megszabadítását. A hozzám legközelebb állót a 10. bejegyzés alatt meggyóntam.
Ámen.
Shalom. |
| 15. | [tulajdonos]: sweet nothing | 2006-03-29 21:45 | Az esőt napirenden tartó kollégák ügyesen beépítették a köztudatba az Esőt. Népszerűsége alacsony, ámde ez is reklám. Kampányidőszakban ki tudja, mi hoz többet a konyhára.
Ismerősöm kis kínai esernyőjét nagyjából tíz, eszmei értékű perccel hamarabb hajtotta uralma alá a szél, mint az én könnnyűszerkezetes, ámde burzsoá példányomat. Az ilyen kis győzelmek még a nedves-nyálká nap egyébként komoly bosszúságát is képesek feledtetni. A következő Tett (100 lépés valamely úton) az lesz, hogy a wiwen elkezdem gyűjteni a trófeákat, szociális sikerességünk Eötvös-ingáját. Mindent a szemnek. Másokénak. |
| 14. | [tulajdonos]: arkhima | 2006-03-29 20:38 | "Adjatok egy szilárd pontot, és kifordítom sarkaiból a világot."
Add meg nékünk ma, vagy holnap, vagy húsz év múlva!.. a bizonyosságot. Ha megtalálom, kifordítani gyerekjáték lesz a hit önjáró gépezetének örök lendkerekén.
És ha már kísértésbe vittél, bocsásd meg a mi eltévelyedéseinket, de add meg a rugalmas elszakadás fejlődési lehetőségét s hogy csak egyszer (s idejekorán) bűnhődjünk miatta. Ámen. |
| 13. | [tulajdonos]: l 'art(icle) for nothing | 2006-03-28 16:45 | Ha félsz Élni, az életben rejlő kis haláloktól (változásoktól és kockázatoktól) való szorongásodban magad ítéled vegetálásra magad - a legnyomorúságosabban hosszú agonizálásra. Ne vedd magad oly komolyan. Nem vagy oly fontos, sem a dolgaid, tulajdonságaid oly pótolhatatlanok, hogy ne cserélhetnéd újra, nyereséggel. Shiftelni régi bűnök, dacok és jelen érzések között? Minek asszociálni? A múlt nem úr a dolgokon, sorssá a tehetetlenség avatja. A kígyóbőr nem (politikus)köpönyeg mégsem. Értsd jól.
Kezdem látni, hogy életem-munkám-személyem helyiérték, és ez nem a szorongáshoz vagy loyolai fanatizmushoz vitt közelebb, hanem a tapogatózva féligmeddig már megtalált realitás megnyugvásához.
Huszonhárom éves koromra tükörteremben eszmélek magamra. Már nem biztatnak - a felnőttnek (ha odafigyel egyáltalán!) már csak tükröt mutat a külvilág. Igaz, százfélét. Amim marad (játszani sosem szűnő gyermek-én): prizmával visszaverni felém fordított tükrötöket, hogy önmagatok lássátok meg bennem, s hogy önmagába játszottam vissza a rendszert, kacagva elszaladjak.
"hogyhogy nincs pénzed?... Hát ez tényleg szar dolog!... - Jó pénzért majd mondd meg nekik, hogy jobb a világ a vártnál!"... (Kispál) |
| 12. | [tulajdonos]: március 8. | 2006-03-08 20:46 | Talán van még köztünk néhány öntudatlan Csipkerózsika, aki arra vár, hogy életre csókolják. Weöres Sándor megértett-megézzett valamit a nőiség nagy misztériumából. A most következő verse, úgy hiszem, nem a férfiak ellen íródott - boldog lennék, ha valamelyikünknek ihlete/tehetsége lenne kifejezni, miért jelentenek nekünk misztériumszinten hasonlót a férfiak. Adjon a Rongyszőnyeg 143. darabjának perspektívát Jevtusenko, aki tudta: "bennem veszed észre magadban a nőt..."
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott
A nõ: tetõtõl talpig élet.
A nõé: mind, mely élõ és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderrõl egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nõk szemébõl rá élet sugárzik.
A nõ: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
õ lágy sóvárgás, helyzeti erõ,
oly férfit vár, kitõl mozgásba jõ.
Alakja, bõre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bõven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedõen fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bûvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az õ köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
õ úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind õnéki fátyla;
és végsõ, királynõi díszruhája
a meztelenség.
|
| 11. | [tulajdonos]: tört benzolgyűrűk | 2006-03-08 20:25 | Lehetetlen magam elé nem képzelni a virtualitásában is tapintható közösséget (közönség?), amelynek nem oly rég önkéntesen és kéretlenül tagjává léptem elő. Csak hangulataim vannak erre a közösségre, amely valószínűleg érzékenyen, kíváncsi elfogulatlansággal, sejtszintű racionalizmussal s valami léttapasztalatként beleivódott szkepszissel figyel - figyel, s nem felel. Elég gyermek voltam párbeszédet kezdeményezni: kukucs, rejtvény, valaki ott a weblap papírja mögött? ... "Ma még nem játszottam"... Felnőttek közt gyermek, aki vágyik. Küzd, akar. Minek? (Félve: kinek?) Csak a t(örv)ény a tiszta beszéd.
De igazából a gyermekségem ott kezdődik, hogy kerek, egész mondataim vannak, ráadásul azokat valamiféle (talán épp naivitásukból adódó?) ív fűzi össze gondolatokká.
Majd ha én is széttördelt kristályrács leszek, elejtett és megreparált egykori baba vagy kisautó, bolgogan(?) beilleszkedhetem az élet formalinos szagát közelebbről letüdőzött alkimisták közé - boldog, aki azt kifejezni képes, mert az megszabadul. Úgy legyen. De ha lehet, Isten mutassa meg, mindez mire való. |
| 10. | [tulajdonos]: Nem én kiáltok... | 2006-03-08 19:06 | Mai napi szent evangélium az ateista József Attilától, a kereszténység forrásvidékéről:
"hiába fürösztöd önmagadban,
csak másban moshatod meg arcodat."
Ámen. |
| 9. | [tulajdonos]: rewriting | 2006-03-06 16:56 | Visszaolvastam, rémes. Az ifjonti szentimentalizmus nem ismer korlátokat. bár talán inkább figyelem és fegyelem kérdése. "Szeretni önmagunkat annyi, mint követelményeket támasztani önmagunkkal szemben." Hajnalig beszélgettem A. barátommal, jelen funkcióját tekintve buddhista szemléletű életvezetési tanácsadó- és energiaközpont, helyretett. Körvonalazódnak a korlátaim mögötti újabb struktúrák, igen lassan már alakulóban van annak az érzékenységnek a kristályszerkezete is, amiről "Nem csak magamnak" is írt, olyan membrán, amely minden újabb rezdülést ismeretlenként tud közvetíteni az agynak, amelyben minden másodperc egy pici csoda, ami kiiktatja magából a rutint és ahol az egyetlen szabály egy magam által megalkotott dinamikus, félkaotikus lüktetés, egyetemes energiákra rezonálva), az automatikus cselekedeteket (egyetem utáni reflexes "Hogy vagy?"-ok az átérzés aranyalapja nélkül), amelyek Bergson gondolkodásában az állati öntudatlanságba süllyedés lépcsői.
A. szerint, bár nem javasolja és amúgy is minden aktív beavatkozást leépített magában, a fű gyorsíthat a fenti felismeréseken, persze figyelemmel és az alapvető célbeli különbséggel, hogy nem puszta élvezkedésből történik, ami tökéletes út az elközönségesedéshez. A hatásból (intenzív fizikális érzékelés, "szubjektív idő" stb) persze többmindent ki lehet hozni, a felhasználásnak, bár a tapasztalatok nagyjából azonosak, van akarati összetevője - magyarázza sámános természetességgel. Persze óv és rám bízza.
Platón úgy definiálja az embert, mint aki megvizsgálja, amit látott. (Ha látja.) T. társasága arról a társadalmi álszentségről beszél, amely ugyanazzal a hatóanyaggal vény nélküli gyógyszereket (antidepresszáns néven) kínál eladásra, míg ezt a formáját használati szinten is üldözi. (Nebensatz: pedig talán jobban járnának, ha megadóztatnák, nem lenne durvább, mint a hálapénz hasonló "legalizálása".) Folyamatosan oltanak. Informácimennyiségek versengése talán az egész, érdekTELEN érvkampány, kognitív disszonanciák.
Pályázatot hirdetünk a "VÉLETLEN" szó definiálására. Bónusz jutalomban részesítjük azokat, akik a szó szemantikájából "szerves módon" vezetik le megfejtésüket. Pályázati feltétel: nyelvi kompetencia és zabszem. Jutalom: egyelőre függő változó, erre vonatkozó ötleteiket is szeretettel várjuk a szerkesztőség postacímén.
Egyéni pályázós játék önjutalmazással by Pilinszky, a lakatlan szigetes (survivor) lélekkurkászós :) mintájára: Ha három szót választhatnál az szótárból, melyek lennének azok? (Szintén anyanyelvi beszélőknek, nem mint Kosztolányinál, aki esztétikai alapon végzett nemtudomm(enny)ire reprezentatív felmérést külföldiek körében. Minden pályázatot azonos kíváncsisággal és szeretettel fogad az Alapítvány. |
|
|
