2666 szerző 33478 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
KIEMELT AJÁNLATUNK

Faludi Ádám
  Világjáróka
Új maradandokkok

Ilies Renáta: Kinyilatkoztatás
Végh Tamás: Hommage
Kalnivet Péter: Kiutal (jav.)
Bakkné Szentesi Csilla: A szürke ereje
Dudás Sándor: Teljesség
Böröczki Mihály: Válaszkeresőben
Biró Erika: Kis Vak (javított)
Várkonyi Miklós: Illumináció
Jancsovics Áron: Ébrenlét
Gulisio Tímea: Bájvicsor
FRISS FÓRUMOK

Gulisio Tímea 7 órája
Pálóczi Antal 12 órája
Szigeti György 15 órája
Toroczkay András 1 napja
Nagyító 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Mórotz Krisztina 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Csapó Angéla 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Ilies Renáta 2 napja
Bakkné Szentesi Csilla 2 napja
Regő Pilár 2 napja
Kosztolányi Mária 3 napja
Várkonyi Miklós 3 napja
Szoboszlai Judit 3 napja
Kántor Zsolt 3 napja
Biró Erika 3 napja
Hardik László 3 napja
Szaniszló Judit 4 napja
FRISS NAPLÓK

Baltazar 5 órája
nélküled 6 órája
KUTYAMELEG 7 órája
Zavaros Víz 11 órája
Bátai Tibor 13 órája
weinberger 14 órája
vízkék 1 napja
Pöröly 1 napja
akvamarin 1 napja
P 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
Sorrento 4 napja
kostenyész.0 4 napja
pink 4 napja
REGISZTRÁCIÓ
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2017-05-23 01:59 Összes olvasás: 7364

Korábbi hozzászólások:  
179. [tulajdonos]: Dinnyés József – Raffai Sarolt2017-05-22 13:35
.
A CÍMEK ELŐTTI KÖNYV-IKONRA KATTINTVA ÚJ ABLAKBAN LÁTHATÓVÁ VÁLIK A VERS SZÖVEGE, EGYIDEJŰLEG A HANGLEJÁTSZÓN ELINDUL A VERS DINNYÉS ÁLTAL MEGZENÉSÍTETT ÉS ELŐADOTT VÁLTOZATA.
.



.
A BÖNGÉSZŐ „VISSZA" GOMBJÁRA KATTINTVA LEHET VISSZATÉRNI A VERSEK TARTALOMJEGYZÉKÉHEZ.
.

178. [tulajdonos]: Dinnyés – S. Benedek András2017-05-19 20:36
.
A CÍMEK ELŐTTI KÖNYV-IKONRA KATTINTVA ÚJ ABLAKBAN LÁTHATÓVÁ VÁLIK A VERS SZÖVEGE, EGYIDEJŰLEG A HANGLEJÁTSZÓN ELINDUL A VERS DINNYÉS ÁLTAL MEGZENÉSÍTETT ÉS ELŐADOTT VÁLTOZATA.
.



.
A BÖNGÉSZŐ „VISSZA" GOMBJÁRA KATTINTVA LEHET VISSZATÉRNI A VERSEK TARTALOMJEGYZÉKÉHEZ.
.

177. [tulajdonos]: Verseit mondja Szokolay Zoltán2017-05-18 11:54



176. [tulajdonos]: RE: #1752017-05-18 10:51
Háááát, nem tudom, Tibor, lehet-e véletlen a véletlenek sorozata? :-)

Mindenesetre örülök, hogy az Általad leírt történések láncolata úgy alakult, ahogy, és így sor került beszélgetésünkre.

A Breton-idézetedről (alighanem Veled együtt) azt gondolom, létezhet és működhet ez a "csődöltetési" technika (és működéséhez még csak nem is szükséges, hogy előre megfontoltan, tudatosan alkalmazzák). De ez is csak egy a lahetséges technikák közül, miként az ellenkezője is, amely éppenséggel "aha-élményt" vált ki a befogadóban: "nahát! (csaknem) ugyanazt gondolja / érzi / éli meg, amit én". Ez az élmény annál erőteljesebb, mondhatni, megrendítő / elregad(tat)ó / katartikus, minél kevésbé triviális, minél inkább rejtett, azaz köznapi-tudati, intellektuális szinten eddig felszínre nem került gondolatok, érzések, érzetek, élethelyzetek (stb.) azonosságára / hasonlóságára derül fény a befogadó számára.

Neked is kívánok csupa szépeket & jókat!

Baátsággal,
Tibor.

Olvasói hozzászólások nélkül
175. Vadas Tibor: re:174[tulajdonos]: RE: #1732017-05-18 06:58
A babérok és a közöttem fennálló kapcsolatban, nálam is inkább a fűszernövény vonal a domináns.
Ami érdekes számomra, az inkább a véletlenek sorozata. Miért nyitottam meg aznap a dokkot, miért mentem rá a naplódra, és miért húztam lejjebb a kurzort, hogy meglássam azt a bejegyzésed, amire végül reagálni igyekeztem. Vagy más. Annak idején sok évvel ezelőtt, még egészen fiatalon, miért másoltam ki (talán kissé pontatlanul) már nem is tudom honnan, azt az idézetet, amely vagy húsz évig hányódott egy cetlin, mikor bekerült a blogomba, amit én egyáltalán nem akartam írni. És most évek távlatából, hogyan került újra be a veled folytatott eszmecserébe? Tehát akkor róla lenne szó:

„André Breton:

A jó versnek teljes csődbe kell vinnie az intellektust.

Ez a követelmény a nyelv magától éretetődőnek számító technikai funkciójának, az érthető közlésnek a megtagadását jelenti, amelynek a helyére azután egy speciálisan fantasztikus animációs(?) technika kerül, olyan produktumokkal, amelyek intellektuális érthetetlenségénél már csak a szépségük szenzuális szuggesztivitása nagyobb, legalább is olyan költők esetében, mint amilyenek Rembaud és Maltomé(?) voltak.
(Kunszt György: Értékválság az építészetben és a modern szakralitás)”

További jó gondolkodást, szép napokat. Tibor


174. [tulajdonos]: RE: #1732017-05-17 22:31
Tibor, én nem törekszem irodalomelméleti babérokra.

A "definícióm" hangsúlyozottan szubjektív, alapvetően rólam és magamnak szól. De emellett – és ezért osztottam meg a Naplómban, illetve bizonyos részleteit az üzenőfalamon meg a Dokk fórumán (FAQ) is – szól az amatőr és félprofi státus határán billegő kortárs versfaragóknak is, hogy szerintem itt és most miként férkőzhetnek közel, pontosabban mire összpontosítva érdemes megpróbálniuk közelférkőzni a olvasóhoz; amiként szól az olvasókhoz is, hogy szerintem hogyan érdemes közelíteniük a kortárs versekhez.

Mind az érintett tollforgatók, mind pedig a versolvasásra hajlamos elvetemült kortársak értelemszerűen a saját ízlésükre, versképzetükre, érzelmi és gondolatvilágukra hagyatkozva azután eldönthetik, hogy használni tudják-e valamire szubjektív megközelítésemet, vagy sem.

Szubjektív "definícióról" lévén szó, az itt néhány posztban körvonalazott "líraszemlélet" természetesen a magam ízlésésén, versképzetén, érzelmi és gondolatvilágán alapszik, és mivel ezen mit sem változtat, ha mások (más szerzők és olvasók) mást gondolnak és éreznek minderről, ettől nem fog megváltozni a "definícióm", illetve "líraszemléletem" sem.

Hogy közérthetőbb legyek, hozok néhány sarkított példát.

"Sűrített pszichés" definícióm a világirodalom "költészet" műfajába sorolható alkotásainak többségére nem alkalmazható.

Először is, par excellence kivül esnek szubjektív hatókörén az epikus költemények, mivel ezek egyúttal kívül esnek nemcsak érdeklődési körömön, ízlésvilágomon, de versképzetemen is.

Hasonlóképpen érvénytelen ez a "definíciós" próbálkozás a 19. századi és azt megelőző lírai költészet döntő többségének esetében. Bizonyos értelemben a magyar költészet (nem "magán való" [Ding an sich], hanem "értem" vagy "nekem való" mivoltában) nekem némi túlzással a Nyugatosokkal kezdődik. Ami előttük volt, abból szándékos egyszerűsítéssel élve Balassa / Balassi, Berzsenyi, Csokonai, Vörösmarty, majd nagyon erős megszorításokkal Petőfi, plusz az Arany-balladák és -őszikék (meg persze a népdalok és népballadák) foghatók igazán a számomra. A világlírából jobban kedvelem a 12-13. századi Walther von der Vogelweide Minnesänger-pszichéjét (nem is beszélve Villonról, meg a Skakespeare-szonettekről), mint mondjuk Kazinczy vagy akár Kölcsey teljes életművét (nem beleértve a Himnuszt, különösen annak énekelt sorait!).

Szóval, ez egy semmiképpen sem általános érvényre igényt tartó, ellenkezőleg, kifejezetten egyéni használatra szolgáló líra- vagy költészetszemlélet, amely talán segítheti a hozzám hasonló hangolású / huzalozású versfaragókat és -kedvelőket a "saját" versképzetük önmaguk számára történő tisztázásában.

Ha tudsz linket adni a hozzászólásodban idézett, Vigával folytatott beszélgetésetekhez, megköszönöm, és persze köszönöm, hogy megosztottad Naplómban a gondolatadat. :-)

Olvasói hozzászólások nélkül
173. Vadas Tibor: re: 172[tulajdonos]: RE: #171 – Vadas Tibornak2017-05-17 19:46
Kedves Tibor, továbbra is úgy látom, hogy vannak hasonlóságok nézeteink között, csak, mint ahogyan már mondtam, más módon fogalmazzuk egységessé gondolatainkat, valamint más hangsúlyokat tartunk lényegesebbnek. Így tehát számomra evidencia, hogy a befogadónál a szöveg értése a saját pszichéjén keresztül jut érvényre, és még egy csomó más dolgon keresztül, ami szintén a befogadót jellemzi, de hogy a normál tudatszintjénél ez mennyire intenzívebb, mennyire sűrítettebb, ott már hangsúlyeltolódások vannak közöttünk. Értem, mit mondasz, de véleményem szerint az „elragadás”, az „elragadtatás” és ezek után a közös metszet nem csak módosult tudatállapotban következhet be, nem csak így jöhet létre. Azt persze nem tagadom, hogy az esetek, az olvasatok egy részében így történik. Erről beszélgettünk Viga Vendel dokkos szerzővel még 2008-ban. Bár rá tudnál keresni a szövegre, de a beszélgetésnél nehezen lehet tudni, hogy ennek a nyúlfarknyi vitának a hozzászólásai hogyan követik egymást. Ott én a következőket írtam Vendelnek:
„Most nem értelek. Ha tréfizel akkor csak értetlen vagyok, de ha tényleg André Bretonnak adsz igazat…
Mondok egy példát, személyest, hogy közelebb álljon. Felemlíteném a „csibeitató” című versed. Semmit sem csinál az intellektusommal, nem akarja leteperve meghódítani, csődbe vinni, mégis szívesen olvasom. Nem tudom, érzed-e mire gondolok? Más költők más verseivel is előfordul ez. Nem rohannak le, valahogyan csendesek és szépek, vagy éppen komolyak és gondolatébresztők. Így olvasom például Karinthy „öregkori” líráját, és sorolhatnék még neveket. Talán az lehet a mélyén a dolognak, hogy ki-ki, hogyan közelít a másik emberhez (és ez még a költő egyéni életszakaszain belül is változhat, de akár az egyes verseknél is).
Ezért írtam, hogy szerintem, ez a csődöltetés csak a hatás folyamatának egyik lehetősége, amely mégsem jelent törvényt.”

(A régi, nevemmel vezetett blogomon elérhető a szöveg az” Időpont kérés” bejegyzésének a hozzászólásaiban.Remélem ráérzel, hogy az eltérésekkel együtt is párhuzamos tartalmakról beszélgettünk ott is. )
A másik felület ahol sok hasonló gondolatunk van, a Holdkatlanon található dolgozatom.

172. [tulajdonos]: RE: #171 – Vadas Tibornak2017-05-16 20:53
Tibor, én nemcsak a szerző ihlet(ettség)ét tartom a vers nélkülözhetetlen kritériumának, hanem azt is, hogy a vers által a befogadó szintén "ihletett" állapotba – de az ő esetében végképp pontosabbnak érzem a "módosult tudatállapot" meghatározást – kerüljön. Még egyértelműbben: a vers elengedhetetlen ismérvének tekintem, hogy bizonyos értelemben (társ)alkotóvá tegye az olvasót.

Ahogyan az előző hozzászólásod tárgyát képező, beágyazott írásomban fogalmaztam, "ha a befogadás aktusa valóban végbemegy, eredménye az, hogy a befogadó (képletesen) a maga pszichéjét sűríti bele a befogadott szövegbe, mivel abban önmagát, a saját tudati, érzelmi, sőt, tudatalatti >>világát<< a köznapi (normál) tudatszinthez képest sokkal intenzívebben, vagyis ebben az értelemben >>sűrítve<< éli meg.

A befogadás aktusában szerintem szerző és befogadó adott szövegbe sűrített pszichéjének >>közös metszete<< születik meg legalább néhány percre — már ha a kettőnek az adott hangoltság-állapotban, helyen és időben egyáltalán van (lehet) közös metszete.

Ha nincs, akkor véleményem szerint a befogadás (legalább is akkor és ott) ellehetetlenül, nem történhet meg."

Olvasói hozzászólások nélkül
171. Vadas Tibor: re: 170.[tulajdonos]: RE: #169, Vadas Tibornak2017-05-16 20:05
Kedves Tibor!

Hát persze, hogy köznapi értelemben használtam, hiszen elég nagy a szórás a kifejezés értelmezésével kapcsolatban, és talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy egységesen elfogadott tudományos értelmezése nincsen. Mindentől függetlenül most, hogy részletesebben kifejtetted, már látom, hogy gyakorlatilag hasonlóan gondolkodunk, de ezek a tartalmak más-más megfogalmazásban látnak napvilágot eseteinkben. Amit te „sűrített pszichének” nevezel, amelynek szavaid szerint megjelenési formája az alkotás során egy „módosult tudatállapot”, azt én egyszerűen ihletnek nevezem, amelynek kapcsolata és kötődése számomra természetes azzal a pszichével, amelyben éppen kibomlik.
Az ihlet, a katarzis, átélés, megvilágosodás, vagy más esetekben egyszerűen és profánul a művészi ötlet folyamatainak feltárása és magyarázata véleményem szerint nem az irodalom hatáskörébe tartozik, és én úgy gondolom, hogy bármilyen művészeti ág alkotóját maga alá rendelheti, nincsen kitüntetett helyzetben a költészet. Egyáltalán nincs.
Főleg ha számításba vesszük, hogy egy-egy tudományos teória, definíció, elképzelés, felfedezés, előre látás, dolgok közötti párhuzamok észrevétele, a nem művészi értelemben vett alkotó embernél is micsoda katarzis, vagy katarzis sorozatok eredményeképpen születik meg, vagy születhet meg.
Valami egységes dolgok folynak itt a háttérben, amelyek egységesen és nagy hasonlóságokkal építkeznek az emberi figyelem által megvilágított területeken.

170. [tulajdonos]: RE: #169, Vadas Tibornak2017-05-16 16:59
Kedves Tibor!

Az a psziché amelyet Te boncolgatsz hozzászólásodban, a köznapi értelemben vett (és nem a "sűrített") psziché, csakhogy én másról beszélek / beszéltem.

A sűrítettségnek persze nincs "mértékegysége", ám a "sűrített psziché" megélése (szerző és a befogadó oldaláról egyaránt ) a magam értelmezésében egyfajta (a köznapihoz képest) módosult tudatállapotot jelent (amely érzetében a katarzishoz áll a legközelebb), és noha esetenként más művészeti ágak alkotásai is képesek ezt kiváltani (leginkább a színházi dráma), véleményem szerint a költészetnek, a lírának sine qua nonja, hogy ezt rendszeresen megtegye.

Másként fogalmazva, számomra kizárólag azok az egymás alá tördelt sorok minősülnek "vers"-nek, amelyek – függetlenül bármiféle formai kötöttségtől vagy éppen kötetlenségtől – eleget tesznek ennek az elvárás(om)nak — mégpedig nem pusztán időnként, hanem az esetek döntő többségében. Kivételt egyedül a befogadó alkalmi hangolatlansága vagy eredendő alkalmatlansága jelenthet.

Az a (versnek szánt) szöveg, amely erre nem képes, számomra nem vers, legfeljebb verskísérlet. Ugyanezt nem tartom reálisan és általános érvénnyel elvárhatónak semmilyen más írásmű(faj), de képző-, zene-, színház-, film- vagy más művészeti ág esetében sem.

Az már csak hab a tortán, hogy egy igazán jó vers az olvasás ideje alatt szinte mindvégig (azaz már a befogadás aktusakor is) tartósan módosult tudatállapotot képes kiváltani a befogadóban. Véleményem szerint a hosszabb lélegzetű, epikus művek és más művészeti ágak alkotásai alighanem a legritkább esetben, legfeljebb fehér holló számba menő kivételként képesek ugyanezt elérni.

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: lg0f  


Olvasói megjegyzés
Feladó: Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: sx4o  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2017-05-15 09:13 Vezsenyi Ildikó
2017-05-13 19:53 Nollag Mari
2017-05-09 12:19 KMara
2017-04-11 12:24 Káprai József Attila
2017-02-21 20:50 KŐrösi Zoltán
2017-01-04 20:58 ROZIKA
2016-08-27 08:02 Seholsincs
2016-08-27 08:00 kóboráram
2016-08-17 11:44 Szabad József
2016-08-08 20:44 Nietzsche pofi
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2017-05-22 23:09       ÚJ bírálandokk-VERS: Berta Gabriella őszi hangulat 2
2017-05-22 20:35   Napló: Baltazar
2017-05-22 20:30   Napló: nélküled
2017-05-22 19:51       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária az én erdőm
2017-05-22 19:43   Napló: Baltazar
2017-05-22 19:22   Napló: KUTYAMELEG
2017-05-22 19:18       ÚJ bírálandokk-VERS: Gulisio Tímea Tétlenek
2017-05-22 19:15   új fórumbejegyzés: Gulisio Tímea
2017-05-22 15:06   Napló: Zavaros Víz
2017-05-22 13:35   Napló: Bátai Tibor