DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2792 szerző 35859 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Gerevich Andras
  Egy csütörtök
Új maradandokkok

Farkas György: A veszedelem órája (jav.)
Seres László: Materidealisták
Seres László: Rom-antika
Tamási József: no-go
Zsuzsanna Grande: Tűnőben /2
Jónás Tamás: Fekete higany
Zsuzsanna Grande: folytonosság... addig (jav)
Francesco de Orellana: Még el sem kezdõdött de már elmúlt
Vajdics Anikó: Szerelkezés
M. Szabó Mihály: Riadt lepkeként
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 3 perce
Nagyító 2 órája
DOKK_FAQ 3 órája
Filip Tamás 7 órája
Vajdics Anikó 8 órája
Albert Zsolt 8 órája
Tiszai P Imre 8 órája
Farkas György 8 órája
Szilágyi Erzsébet 8 órája
Bánfai Zsolt 9 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
Frady Endre 1 napja
Francesco de Orellana 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Lakatos Zsolt 1 napja
Fábián Franciska 1 napja
Seres László 1 napja
Kosztolányi Mária 2 napja
Duma György 3 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Jó, ha a vége jó 1 órája
JÓ ÉJT! 9 órája
leállósáv 9 órája
A négy múzsa 11 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 12 órája
nélküled 13 órája
Conquistadores 14 órája
Szuszogó szavak 15 órája
A vádlottak padján 1 napja
Baltazar 1 napja
Játék backstage 1 napja
Frady Endre 1 napja
Zúzmara 1 napja
DOKK estek 1 napja
fejlakók... 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
JÓ ÉJT! bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2019-01-22 09:49 Összes olvasás: 4844

Korábbi hozzászólások:  
112. [tulajdonos]: Holt pénz, avagy a Rendi Vajda2019-01-21 22:30
Holt pénz, avagy a Rendi Vajda feltámasztása



A teli tálat csak egyszer viszik el az ember előtt, ahogy mondani szokták. Azt mi se hittük volna, hogy ebben a bizonyos tepsiben illatos pecsenye helyett egy büdös, hájas hulla lesz. De nem lehet válogatni, amit a sors kínál, el kell fogadni. De ahogy maga a megboldogult Vajda szokta volt mondani, csak a jól felkészült embert érheti szerencse. Így hát nekiestünk a gyúrásnak. Kiszámoltuk, hogy minimum két hét kell ahhoz, hogy ketten elbírjunk egy ekkora testet. Még épp a temetése előtt három nappal. Összevarrtunk két zsákot, kitömtük szénával és kövekkel. Még arcot is rajzoltunk neki. Úgy nézett ki, mint egy óriás vudubaba.
Következő lépés maga a rablás volt. Egy ismerősünk ismeri az elhunyt feleségét, akitől temetkezési szolgáltatóként bejelentkezve megtudtuk, pontosan mely kórház hullaházának, hányas sor, hányas széfjében fekszik a milliárdos hullája. A különleges alkalomra kikölcsönöztünk egy utánfutót, amit kiszolgált Ladánk mögé kötöttünk.
Talpig fehérbe öltözött ápolókként fel se tűntünk senkinek. A halottasházban hideg volt és büdös. Hiába terjesztik, hogy itt csak fertőtlenítőszag lengi be a levegőt, ez a buké így holttestközelből magáért beszél. Könnyen ráakadtunk a Vajdára. A rekeszt speciális tolvajkulcsunkkal felfeszítettük, kitoltuk a „fiók” tartalmát, ami így első látásra jobban hasonlított partra vetett rozmárra, mint emberi lényre. Kiemelni nem sikerült, inkább rágurítottuk egy hordágyra, amiről ugyanazzal a lendülettel le is gurult. Nagy nehezen visszaküszködtük, edzés ide vagy oda, szakadt rólunk a víz.
- Hogy lehet ilyen rohadt büdös, ha hűtve volt? – kérdezem.
- Mittudomén, legalább könnyebb lesz zombit csinálni belőle.
- Az akció púder-és kölniszükségletét kissé alulkalkuláltuk.
- Azért megnézném a boncmester arcát, mikor szembesül a szalmabábuval.
- Mindenesetre, a pénzről már lecsúszott, az a miénk.
És siettünk egyetlen az egyetlen beavatotthoz, orvos barátunkhoz. Már előre elosztottuk a pénz, amit a majd a Vajda hasában találni fogunk.
- Felér az öreg egy lottónyereménnyel! – dörzsöltük a tenyerünket, úgy hírlik ugyanis, hogy az öregnek még a bőre alatt is pénz van. Ám sajnos az első bemetszésnél a doki közölte a szomorú igazságot: a hullában nemhogy pénz nincs, de még a szervei sem, csak a saját, gyomrába gyűrt pizsamája.
- Régi kórházi szokás – mondta.
- De így mi lesz? – kérdeztem.
- Ugyanaz. Amit megbeszéltünk. Életre keltem. Ha az egerekkel sikerült, egy ilyen nagy patkánnyal is fog.
És már el is kezdte beelektródázni a testet. Szigorúan titkos összetételű folyadékot pumpált az ereibe. Előbb csak az egyik virsliujja rándult meg. Majd a többi is. Számolta a láthatatlan pénzt. Végül felnyílt az egyik szeme. Barátom meglobogtatott előtte egy ropogós dollárt. Erre kipattant a másik szeme, és úgy is maradt. Úgy kapott utána, mint éhes csecsemő az anyja melle után.
- Most már készen áll a feladatra. A nevét nem tudja ugyan, de a PIN-kódját biztos…
Az előre megvarratott gigantikus méretű öltönybe bújtattuk, és elvittük a bankba. Szófogadó zombi módjára kivette az egyszerre felvehető maximális összeget. Életben kell tartanunk addig, míg az összeset felveszi, azaz évekig. A széfjéből kikérte az aranytégláit és ékszereit, óráit. Ezekből el leszünk egy darabig.
Ám azzal nem számoltunk, hogy az eszével ellentétben az akarata megmaradt. Nem adta ám oda a kezéről a Rolexeket, és folyton zabálni akart. Azt pedig nem lehet, mert már nincs gyomra. Sört is követelt, de elég lenne egy korty, és oda lenne az elektródáknak, és vele együtt a mi gazdagságunknak is. Leláncoltuk hát a pincében. Az első héten be is vált. Végigjártuk a villáit, ahol az egykori szobalányok azt hívén, szellemet látnak, elájultak.
Kénytelenek voltuk bevetni egy barátnőnket, mert a sminkeléssel egyre nehezebben boldogultunk. Akármennyit is kentünk rá, átütött a rohadás színe. Egy pár műszemet is rendeltünk az eBay-en, mert az igazi kifolyt. Dührohamait egyre nehezebben tudtuk kezelni. Megígértük neki, hogy ha jól viselkedik, szerepelhet egy általa szponzorált horrorfilmben zombi-statisztaként. Ez hatott. Utána hetekig úgy vette fel nekünk a lóvét, mint a kisangyal. Rothadó keze bűzös ragacsot hagyott a bankkártyán. A banki alkalmazottaktól már nem kellett tartani, a Vajda ugyanis már halványan sem emlékeztetett egykori önmagára. Szegény bőrbetegnek gondolhatta bárki.
Már egészen hozzánk nőtt, felengedtük a lakásba, nézhette, ahogy eszünk-iszunk, meg a saját filmjét a tv-ben. Egyszer csak eltűnt.
- Mégis hogy találjuk meg? Kiragasztjuk a fényképét? Megkérdezünk mindenkit, látott-e esetleg egy zombit?
- Inkább lépjünk le a pénzzel.
Ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak. De mi még több pénzt akartunk. Így megkockáztattuk, hogy felkeressük az exét, hátha nála bujkál.
Vajda Tini széles mosollyal nyitott ajtót.
- A férjem miatt jöttek? Szívesen látjuk önöket egy kávéra.
Lefagyva álltunk az ajtóban, de a kedvessége győzött. Beültünk a szalonba, ahol máskor körül se mertünk nézni.
- Hadd fejezzem ki hálámat azért, amit a drágámmal tettek.
Értetlenül bámultunk magunk elé. Mi ez? Irónia? Átejtés? És akkor megjelent a Vajda is, rozmárpofáján lerohaszthatatlan tengeriuborka-vigyorral. Leült velünk szembe, csinos fiatal neje mellé.
- Köszönjük, hogy segítettek neki rátalálni a legbensőbb énjére. Ez eddig egy coachnak se sikerült.
- Öhh, nagyon szívesen.
- Engedjék meg, hogy egy csekélységgel honoráljam a nemeslelkűségüket – azzal átnyújtott egy-egy csekket, rajta kimondhatatlan összeggel, és egy-egy repjegyet Los Angelesbe.
- Azt sem tudjuk, hogy köszönjük meg.
- Sehogy. Csak menjenek. Én majd követem önöket. Csak még akad egy kis elintéznivalónk.
- Ugye, Szívem? – dől urára, és nadrágját simogatja, dudorodó zsebénél. Könnyezik a bűztől. A zombi bárgyún bólint, és mechanikusan sorolni kezdi az összes bankszámlájának minden PIN-kódját.
- Csak kicsit összekeveri szegényke – nevet a nő – De a szándék már megvan. Határozottan fejlődik, hála önöknek.
Azzal egyenként szájon csókolt minket. A Rendi Vajda pedig féltékenyen figyelt üvegszemeivel.

111. [tulajdonos]: Turultej 22019-01-18 12:42
Dübörög a magyar turultej-gazdaság.
A turul szép, okos, nemes állat.
Úgy hallom veszélyes is, mert nagyot csíp.
Meg ne kérdezzék, hogy fejik.
Azt mondják, államadósságot eszik,
Valójában GDP-t.
Különleges felkészültségű kiképző osztag
Próbálja a tüntetők megevésére idomítani,
De csak nem ízlik neki.

- Tán szüzeket enne, mint a lengyel sárkány?
- De olyat már nem nevel Magyarország.
- Nemes ifjakat?
- Azok kokaintartalma bántaná a turul gyomrát.

Úgy esett, hogy a legendásan szárnyaló
Turultej-gazdaság zuhanórepülésbe kezdett.
Mindenhol vizezték a turultejet.
A doboz egyik felén turullal átlőtt szívbe vont
Magyar címer, a másik felén Nagy-Magyarország térkép.
Most már kapható a megszokott székelykáposztás,
Szegedi halászlés, makói hagymás íz után
Vaníliásban és ananászosban is.
Az utóbbiakat félő, hogy betiltják,
Mert a vanília és az ananász nem őshonos növények.
A turulrudi viszont igazi hungaricum,
Ami kapható laktózmentes, csökkentett energiatartalmú
Változatban is.
- De mióta diétás a geci?
- Amióta meg se kérdezik, mi az, csak nyelik!




110. [tulajdonos]: turultej 1- Az erénycsődör2019-01-16 13:19
A lényeget akartam megfogni.
Sokáig kerülgettem,
Egy-egy pillanatra elkaptam,
És versbe csuktam.
Mindig más lábára léptem a lényegnek,
Ezt az emberek sokoldalúságnak hívták.

Gombostűre szúrtam a kis igazságokat,
Előbb a falra, majd a mellemre tűztem.
Egy ideig vergődtek, majd meghaltak.
Ilyenkor bebalzsamoztam őket.
Kicsi múmiákkal a testemen éltem,
És nem zavart, mert azt hittem,
Így őrizhetem meg a lényeget.
Egyszer csak már nem fértek el,
Nem gyűjtöttem többet.
Csak mutogattam őket.
Messziről még mindig nem tűnt fel.

Egyszer csak valaki azt mondta,
Váltani kéne, gyűjtsek inkább érdemeket.
Erre eladtam az összes múmiát
Egy érdemkereskedőnek.
Így lettem bátor, hősies, jótét lélek.
Ha most ez a trendi, miért ne.
Az érdemeket a kabátom belső zsebében tartottam,
És utcán, parkokban mutogattam a járókelőknek.
Előállítottak közszemérem-sértésért.
Pedig én jó vagyok, kérem –
Védekezem a bíróságon.

- És ha gyerekek is voltak a közelben?
- Pont nekik kellene megmutatni az érdemeket.
- Lehet, de ez nem a maga dolga – így a bíró. -
MAJD MI megmutatjuk nekik.
Azzal letolja nadrágját. Sokkot kapok.
Láttam már ekkorát, de nem turul fejjel.
- Egy ilyen egyedülálló erény biztos drága lehetett.
A turul méltóságteljesen bólint,
És bőséges madártejet lövell.
- Látja, ez kell a mai gyerekeknek!
- Laktózmentes?

109. [tulajdonos]: A fog-korona2019-01-14 17:48
Egy eddig elfekvőben lévő,most talált novella...

- Fogorvos akartam lenni, de az anyám nem engedte, rám kényszerítette az ügyvédi pályát, csak mert nagyapám és dédapám is azok voltak – mondta a kopaszodó, pocakos férfi szomorúan, miközben egy régimódi kockás zsebkendőbe törölgette kezeit.
A gyönyörű, hosszú fekete hajú, nagy barna szemű nő az ágyon ült és vérző ínyét tapogatta. Alig hitte el, hogy a fickó tényleg kihúzta egy hátsó fogát, érzéstelenítés nélkül, száz ezer forintért.
- Én vagyok az első? – kérdezte lehajtott fejjel.
- Á, dehogy. Már vagy huszonöt-harminc lánynak kihúztam. A cigány prostik az összeset is ki engedik ennyiért, mint te azt az egyet. Sokra tartod magad.
- Most váltam el, be kell iskolázni a gyerekeimet.
- Aha – mondta szórakozottan - Fiúk legalább?
- Azok. Ketten vannak.
- Hány évesek?
- Tíz és tizenkettő.
- Kihullottak már a kis tejfogaik? – kérdezte a tenyerét dörzsölgetve.
- Hát neked semmi se szent? – sziszegte megrökönyödve a nő.
- Dehogynem. Vettem egyszer Olaszban egy ereklyét, egy szent foga...Rohadt drága volt,de megérte.
- Megérte? Miért?
A férfi kitátotta a száját és egy hátsó fogra mutatott.
- Itt van és segít nekem. Kurvabarométer. Általában már elég beszívni a nők szagát, tudom ki lesz a következő áldozat. Mikor fizetek neki és aztán jól megharapdálom, ha kurva az illető, a fog másképp sajog, mint egyébként. Beszél hozzám.
- Hahaha – nevette el magát az asszony, de látva a szigorú tekintetet, komolyan folytatta:
- És mit mond?
- Az nem rád tartozik, ribanc! – üvöltötte el magát.
- Bocsánat, kegyelmes uram... – és már kúszott is a lábai elé.
- Ezt most az egyszer eltaláltad – somolygott negédesen – a fogkorona által lettem király. Az igazságos. Minden kurva meglakol, beszolgáltatja a fogát, amelyik nem akarja, azért a többiek lakolnak meg. Büntetlenül semmi nem marad az országomban.
- Értem – helyeselt a nő, aki most már komolyan félt ettől az őrült pasastól.
- Azt hiszed, ha szépen beszélsz velem átejthetsz? Nem úszod meg! Ilyen szabályos fogsornak több a vámja.
- Vám? Miféle vám? Nem akarok én sehova menni.
- Épp azért Mert gondolom nem akarsz idő előtt a föld alá menni.
- Most fenyegetsz?
- Mióta tegeződünk?? – pattant fel ökölbe szorult kézzel, vörös képpel a férfi.
- Elnézést – mondta lemondóan.
- Hát a kegyelmes uram hol marad?
- FOGalmam sincs – felelte a prosti, a szó elejét kissé megnyomva.



108. [tulajdonos]: Új kötet2019-01-09 15:52
Kedves Dokkerek, íme az új verseskötetem:

http://mek.oszk.hu/18900/18960/?from=rss

Szeretettel:Timi

107. [tulajdonos]: Fake2019-01-08 12:36



Végre megtaláltam életem értelmét. A célom, amiért kitartóan küzdök. Végre most azt csinálhatom, amit szeretek, gondoltam. Ráleltem a hivatásomra, és mindent megteszek, hogy ebben igazán profi legyek. Lájkgyűjtő leszek. Tudom, nagy a konkurencia, mert ez a legmenőbb szakmai mostanság. Na és? Hiszem, hogy én jobb vagyok náluk. Persze mindenki ezt gondolja, ezért, ha igazán ki akarok ugrani a többiek közül, egy kis turpissághoz kell folyamodnom.
Tudom, tanulnom kellett volna az esetből, mikor a saját fiktív profilomba lettem szerelmes, és kikosarazott. De ez egész más ügy. Tamásra szükségem van. Ő egyben a menedzserem, a mentorom, és a barátom. Rá mindig számíthatok, ha egy kis megerősítésre, lelki támogatásra van szükségem. Mikor egyszerre húszan támadják meg a bejegyzésemet, ő ott van, hogy pár jó szót szóljon az érdekemben. Meg amikor nem lájkol senki, az ő „imádom”-ja ott virít büszkén, hogy nesztek, valaki ennyire oda van értem.
A lájkgyűjtésben az a jó, hogy sose lehet belőle kiöregedni. Akár fekve, felpolcolt lábakkal is űzhető munka. A kiégés veszélye sem fenyeget, mivel soha nem lehet elég lájkot összegyűjteni, mindig van miért taposni. Persze itt is, mint akár egy hegymászó esetében, fontos a támogató családi háttér, amit Tamás biztosít nekem. Tamásban az a jó, hogy nem kell vele randizni, megfőzni a reggeli kávéját, kimosni az alsóneműjét, sétáltatni a macskáját. Tamás, Tamás. Nem jár más lányok után, csak én vagyok neki, mivel én hoztam létre.
Nem is volt vele gond, míg meg nem láttam, más valaki képét osztotta meg. Hihetetlennek tűnik, csak én tudom a jelszavát. Biztos félrekattintottam, vigasztalom magam. Ám másnap látom ám, hogy hozzászólt valakihez, akit én nem is ismerek. Ez lehetetlen! Hiszen az ő ismerősei az én ismerőseim. Valami átkozott hekker! De miért pont engem szúrt ki? Biztos irigyli a sok lájkomat. Na jó, nem több ezerről van szó, csak naponta pár százról, de kezdetnek elég. Még számon se kérhetem Tamáson, magammal csak nem kezdek beszélgetni.
Egy darabig minden rendben volt. Szépen írtam a kis hozzászólásaimat Tamás nevében. Voltam mindenféle istennő meg géniusz. Jogosan, mert mások is ezt gondolják rólam, csak nem írják ki. Valamiért a negatív véleményüket szívesebben fejezik ki az emberek…
Szóval minden olyan tökéletes volt, hogy nem fogtam gyanút.
Az a reggel is pont olyan volt, mint a többi. Hajnali tizenegykor csipásan, kócosan másztam ki az ágyból, és még félálomban, a klotyón ülve nyomkodtam a telefonomat. Miután a horoszkópom megmutatta, hogy ma csodás napom lesz, most adjak fel lottószelvényt, és hogy Szinetár Dóra nagyon örül a down-szindrómás babájának, de arcát még mindig nem mutatja meg a nagyközönségnek, rutinból bepötyögöm a jelszót. Előbb a sajátomat, majd Tamásét. Az enyémen csak a szokásos kretén rajongók próbálkoznak giccsesen vibráló szívecskés virágcsokrokkal. Ezeket az embereket sorra blokkolom, vagy beállítom az „üzenetek figyelmen kívül hagyása” funkciót. Kis barátocskám oldala is első látásra a régi: kamufotó, valami underground technoparty képeiből véletlenszerűen választottam. De nem tudok belépni. Újra megpróbálom. Elfelejtettem volna a jelszót? Lehetetlen. Ismét belépek a saját fiókomba. Rákeresek Tamásra. Eltűnt. Ráírok egy barátnőmre, nézze meg, ő látja-e. Látja. Itt valami nagyon nincs rendben. Ha hús-vér ember lenne, egyértelmű lenne, hogy letiltott.
A barátnőm szerint Tamás továbbra is aktív. Sokat lájkol, és udvarol a lányoknak. Ő a csajok kedvence. A barátnőm szerint helyes srác, randizgatnak is.
- És milyen az ágyban? – kérdezem.
- Na ez az. Mikor arra kerülne a sor, azonnal offline lesz.

106. [tulajdonos]: Évszakváltás2019-01-06 13:11


Az úgy történt, hogy privatizálták az évszakokat. Majd a telet eladták az araboknak, nem is sajnáltuk, lőttek az olyan úri hóbortoknak, mint a síelés és a lovas szánkózás. Havat se ehetek már az ablakpárkányról, pedig olyan finom. De még mindig jobb, mint a nyártól megválni. Ám az sem váratott sokat magára. A napfényt eladták a finneknek. Legalább többet nem ég le a vállam. Pedig jó móka volt egy darabban letépkedni az elhalt bőrt. Na mindegy.
Összességében nem lehet panasz a jelenlegi kormányra. Nem olyan, mint régen, mikor még négy évszak közül lehetett választani, de azért jobb, mint az egypártrendszer. Most két évszakra lehet szavazni: a tavaszra és az őszre. A tavasznak nagyobb a lakossági támogatottsága, az ősznek erősebb a lobbija. Kíváncsi vagyok, mi lesz a végeredmény. Ma egész nap ki se mozdulok, a fotelból nézem az élő közvetítést. Egyik percben esik, fúj, a másikban csiripelnek a madarak. Igaz, a nap nem süt, de attól még jó a kedvük, és hát meg lehet szokni.
Én a tavasznak szurkolok. Le is adtam a voksomat a szavazófülkében a zöld levélre a barna ellenében. Pártnevek nincsenek, az emberek többsége analfabéta, de a színeket azért még felismerik. Pénz helyett faleveleket használnak.
Összesítik a szavazatokat. Csalnak is, a csalást befoglalták az alkotmányba. Mindenkinek joga és kötelessége csalni. Év végén a boltokban beválthatók a csalás-kuponok. 50 ezer Ft fölötti vásárlásonként jár egy kupon. Minél többet fogyasztasz, annál többet csalhatsz. Az őszi fák könnyen hulló leveleikkel rendszerint lefizetik a boltosokat, így több millió csaláskupont zsebelve be.
Kihirdetik, hogy az ősz nyert. Megint. Mandátum meghosszabbítva. De tudjátok mit? Jó ez így. Így mindig tele lesz az államkassza pénzzel. Már csak azt kéne elérni, hogy a munkabérek is növekedjenek. Hogy legyen elég levél segget törölni, ha már folyton fosatnak. Meg is lehet főzni, ha kreatív az ember. Még hogy a pénzt nem lehet megenni?! Az igazi magyar ember feltalálja magát – hirdetik. Ezt susogják a fák is. Mert utcai plakátokra már rég nem költenek. Minek is nézném a miniszterek páfránypofáját? Az elnök szimpatikus, mert a fején cinkék fészkelnek. Turulmadarat akart, de az túl nagy állat ahhoz, hogy az elnök miniatűr agyüregében elférjen.
Hó eleje van, ideje elmennem fodrászhoz. Már akkorák az ágaim, hogy sértik a közszemérmet. Szúrom a hatalom szemét. Néha véletlenül ki is szúrom. Piros-fehér zöldre verem a hivatalnokokat. Ilyenkor a bőrükön egyszerre van tavasz, nyár, tél. Az ősz meg csak ül a trónján, és esővé sírja minden könnyét.

105. [tulajdonos]: Nyuszóka2019-01-05 11:40



Tegnap meglátogattam a nagyanyámat. Évente egyszer-kétszer előfordul ilyen baleset. Főleg ilyenkor télen, karácsony körül kell vigyázni.
Idén is lemerészkedtem hozzá, az alsó szintre. A gyerekkorombeli gumipapucs-és húgyszag. Most már be merek lépni a sárkány barlangjába. Tíz éve erővel kellett elvontatni, és órákig mostam le a savanyú nejlon otthonka illatú puszikat. Nekem ő egy kiszámíthatatlan rém volt, aki mindenütt utolért: megtalált a zongora alatt és a szúrós málnásban. Sarokba szorított. Tőle nem védhetett meg senki, ahogy hányingerkeltő kakaójától és tejfölös csirkepaprikásától sem. Vonakodva fogadtam el, mert mi van, ha megmérgez. Persze ilyet nem tett volna, maradt a fenyegetéseknél, rosszindulatú beszólásoknál. De a legrosszabb nem ez volt. Hanem nyúlsága. Így is hívták: „Nyuszóka”. Soha nem mondott volna ellent a férjének. Igaz, Nagyapám nem is hagyta volna neki. És ő beletörődött. Szolgalélek lett, teste négyszögletesre hízott a sarokban. Nem volt szava, csak főzött, és ellátta a gyerekeket. Az egyiket jobban szerette, a másik csak azóta érdekli, mióta meghalt.
Tehát lementem hozzá. Nem készültem rá lelkileg, csak egy fonnyadó mikulásvirággal. A látvány elől nem menekülhettem. Sarokba szorított. Nem tudtam, mi a furcsa rajta. Talán, hogy a haja nincs bedauerolva, vagy, hogy még ráncosabb, mint tavaly. Mintha kicsit fogyott volna. Fülcimpái összetöpörödtek. Nemsokára 91, milyen lenne. A szokásos kikérdezés, hogy mit csinálok a nagy Pesten. Mit dolgozom, mi van a verseimmel. Csoda, hogy nem fitymálja le, hogy újságíró lettem, neki azok csak firkászok. A verseimet sose olvasta, szerencsére. Elég nehéz kimagyarázni, miért nem kapott eddig egy kötetemből sem. Talán a szenilitása miatt, de most először nem kérdezte, mi van a festőiskolával. Hóóógy sajnálná, hogy otthagytam, és titkon kárörvendene. Mint amikor azt kérdezte, van-e már sok egyes. Akkor még eminens voltam. Aztán lett. De ez már mindegy. Tudom, túl kéne lépni a régi sérelmeken. Tanulságként felfogni. Karmaként. Az is valami, hogy legalább a müllerpétereken túlléptem.
Ám amit a lábára nézve láttam meg, azon nem lehet. Körmei több centisek. Középső ujjai összenőttek. Végre egy bizonyíték arra, hogy tényleg nem ember. Ha ilyen utódja van, mint én, hogy is lehetne. Vajon egy földönkívülinek megbocsáthatók a földi bűnök? És az emberi botlások egy szörnynek? Így már mindjárt könnyebb. Az orkokat is csak addig akarjuk megölni, míg vége nincs a regénynek.
Nagymama regényéből nem maradt sok hátra. Egy szereplő vagyok benne én is. Tudja, hogy nem szeretem. Beletörődik. Nyuszóka. És ez az, amit nem bocsátok meg sohasem.

104. [tulajdonos]: Szemtelennek áll a világ2019-01-03 13:05
Unom a fárasztó, láblerohasztó csoportos városnézéseket. Csak rohanni, rohanni a csorda után. Az idegenvezető dumáját hallgatni a középkori templomokról. Kit érdekel? Ha alaposabban megnézek egy kirakatot, visszaterelnek, mint egy birkát. Meg azok a válogatottan idétlen csoporttársak. Unatkozó paraszt nénik, sznoboskodó kispolgárok a frissen vasalt frizurájukkal, az életükkel idegeneket traktáló őrültekkel, a sánta igyekvőkkel, a mindegyholvagyunk csak kajáljunk jellegű tirpák családokkal, az okoskodó, örök elégedetlen nyugdíjas tanárnőkkel, meghatározhatatlan majomfajhoz hasonlító szótlan agglegényekkel, a született hegyi túrázókkal, akiknek ez az iram meg se kottyan.
Ezért idén úgy döntöttem, hogy cseszek én fáradni, magam helyett inkább a szemeimet küldöm világkörüli útra.
Először egy lengyelországi utazásra fizettem be őket. Az utazási irodának fel se tűnt, hogy én nem jelentem meg, csak két szemgolyó. Csak ki legyenek töltve a papírok, legyen átutalva az összeg. Azt azért megjegyzi az idegenvezető, hogy mindig pont más irányba néznek, mint amit ő mutat. Nem hiába, az én szemeim, lázadnak. Meg aztán kicsit kancsalok is. Véletlenül a mellettük ülő hölgy dekoltázsa felé állnak. Ezt még elnézik nekik. Azt már kevésbé, hogy folyton eltévednek, és a fél a nap az ő keresésükkel telik. De hát szemtengely-ferdülésük van szegénykéknek, és elvétik az irányt. Végül az idegenvezető zsebre vágja őket, hogy biztosan ne kószáljanak el. Ezért, hogy mi volt a városnézésen, nem láthatták. Hát ezért fizettem ennyit? Táviratozom az irodának, hogy azonnal engedjék szabadjára a szemeimet, a szerződés értelmében joguk van minden programot látni. Kiderül, hogy mindent kicsinyellnek, ezért gyorspostával utánuk küldöm a nagyító szemüvegem. Így már mindjárt nagyobb a légyszar II. János Pál pápa szobrának orrán. Nagy kultusza van itt az öregnek, még a vérét is szétosztották a különböző templomok ereklyetartóiban. Hát csoda, hogy maghalt, ha neki nem maradt semmi? A Waweli Székesegyház kapujában meg őslénycsontok lógnak, a kripta teli van királysírokkal. Csecsemő majdnem-királyok arany koporsói. Auschwitzi gázkamrán edzett szemeim könnybe lábadtak. Ezek után üdítőleg hatott rájuk a Zakopane-i népviseletes menyecskék látványa. Előre figyelmeztették a csapatot, hogy a golároktól óvatosan vegyenek bármit is, mert simán átvernek bárkit. Még jó, hogy a szemezés még a legvadabb turistapiócáknál is ingyenes.
A bajok az étteremben kezdődtek, mikor a bal szemem sört, a jobb szemem kólát kért az ebédhez. Nem mintha tudtak volna enni a tócsnis pörköltből, csak éhesen kopogtak az asztalon. Erre az egyik kajaturista fogta, és betette őket a sörébe. Ott úszkáltak egy darabig, és figyelték a felszálló buborékokat. Én hülye, búvárszemüvegre nem gondoltam. Legközelebb, mikor a horvát tengerparton nyaralnak majd, naptejet is csomagolok nekik. Ha Hollandiába, akkor síkosítót. Bár ők eddig is becsusszantak, ahova akartak. Kémkedtek is helyettem. Amit ők láttak, az már ránézésre is négyszeres életfogytiglan. De az agyam nélkül nem emlékeznek. A szám nélkül nem vallanak. A testem nélkül nem lehet őket lecsukni. Ezért igyekszem magam távol tartani tőlük. Hadd lássanak világot, ha nekem nem megy.
Már egészen könnyen boldogulok nélkülük. Vakon is megtalálom, amit meg kell: a számat, és mások száját. Meg az egyéb testrészeket. A pénztárcámat. A laptopom és telefonom billentyűit. Másra nincs szükség.
Társaságban napszemüveget hordok, hogy ne tűnjön fel a hiány. Közben a szemeim megfenyegettek, hogy nem mutatják meg, mit láttak, ha nem küldök nekik egy RayBen napszemcsit. Ez már több a soknál. Olyan szemtelenek, hogy nem tartok rájuk igényt. Szerintük pedig én vagyok szemtelen. Na ja. De bármikor csináltathatok műszemet. Ők pedig ilyet, mint én, soha.
Tehát aláírom a felmondást. Többé nem foglalkoztatom a szemeimet. Túl költséges. Én pedig tudatos üzletember vagyok. Az agyam részt vesz a világ legfontosabb business konferenciáin. Meetingel helyettem. Néha összefut a fülemmel és egyeztetnek. Az orrom egy fontos küldetést teljesít. Innen tudom, hogy valami bűzlik. Talán kevesebbet kellene túráztatni a seggem.

103. [tulajdonos]: Mélytorok2018-12-26 12:45
Nekem egy Queen-koncert az álmom. „Live” természetesen. Mert bár „Élő” Zámbó Jimmyt minden szilveszterkor adni az emeggyen, az nem ugyanaz. Ő nem volt biszex és nem volt AIDS-e, ami pedig olyan egzotikus. Meg ugye itt az a film. Ami állítólag sokat ferdít, és kevés benne a szex. Ez utóbbi nem jó. Meg se nézem a moziban, majd ingyen lelopom a torrentről. Vagy inkább a pasim lelopja. Apropó, a pasim, Ármin. Ő minden éjjel ingyen koncertre jár. Még mindig jobb, mintha prostikhoz.
- Tegnap Johnny Cashen voltam, tegnap Sex Pistolson – mondja ásítva – Ingyen.
Persze, hogy ingyen, a halottaknak már nincs bankszámlájuk, csak bogaraik.
- De ki adja a koncertet? Imitátorok? – kérdezem.
- Deehogy, hát ők maguk.
- De hát rég halottak.
- Álmomban nem.
Ez ellen nem tudok érvelni. Álmomban anyám is él. Nagyapám is. Meg olyanok is, akik nem hogy halottak, de soha meg sem születtek. Mint a két méteres farkú afrikai bennszülött, bika fejjel. Az álmához mindenkinek joga van. Ahogy a saját igazságához is.
- És milyenek? – tudakozódom.
- Változó. Ha teli gyomorral fekszem le, van, hogy oszlanak, és bűzlenek, mint egy romlott osztriga. Ha kanos vagyok, akkor szexisek, nőiesek, és sokat pucsítanak. De általában olyanok, mint életükben voltak, mint a lemezborítókon. Borostásak és ápolatlanok. De jó fejek. És fő, hogy ingyenes.
- Engem is elvihetnél egyszer!
- Ezek az én álmom. Te elviszel a tiedbe?
- Nem tetszene.
- Mert?
Csak legyintek. Ezerszer mondtam már neki horrorfilm-nézés közben, hogy mindjárt elélvezek. Például, most ez Az apáca… Szürkészöld bőrével, cápafogsorával, parázs-szemeivel, középkori csak karácsonykor fürdős p…szagával.
Végül mégis abban maradunk, hogy ma este vele tartok. Beatles lesz. Nem a kedvencem. Oké, hogy világnagyságok, de nekem unalmasak. Úgyhogy elkezdek fantáziálni. Így gyorsabban telik. Barátom közben meghatottságtól könnyes szemekkel néz, miközben megszorítja a kezem. Puha a tenyere. Mint a nőké, és a gyerekeké. Elképzelem, hogy John Lennon arca még a szokottnál is kecskeszerűbbé nyúlik. Paul McCartney karmokat növeszt.
- „Let it be, let it beee – az utolsó hangok zombihörgésbe fúlnak.
- Ez most az én álmom? – kérdezi Ármin.
- Nem is én játszom hajnalig zombis videogaminget.
- De azoknak nem volt ekkora…
Mire kimondaná, hogy mijük, már rohanunk is kifele.
Délelőtt tizenegykor ébredünk. Az ágynemű nedves.
- Azta, mekkora mellük volt! – sóhajt Ármin.
- Mellük? Én más testrészt láttam. Csóválták is.
És megfogadtuk, ezután továbbra is külön álmodunk. A néger lőcsre hogy kerül John Lennon? Maradjon mindenki a sajátjánál. Saját farok, saját álom. Saját zombi. Valami morog az ágy alól. Egy farok. A kutyáé. Megnyugszunk, és újra álomba zuhanunk. Vagy az álom esik belénk. Mit bánom én. Csak mély legyen. És nyálas, hogy jobban csússzon.






Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-12-23 11:28 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
2018-08-16 18:22 kedvenceimből
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-01-22 10:02   Új fórumbejegyzés: Szilasi Katalin
2019-01-22 09:59       ÚJ bírálandokk-VERS: Tiszai P Imre Nem vagyok több (2)
2019-01-22 08:15   új fórumbejegyzés: Filip Tamás
2019-01-22 08:10   Napló: Jó, ha a vége jó
2019-01-22 07:49   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:Vagy,/
2019-01-22 07:46   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:jav./
2019-01-22 07:41   NAGYÍTÓ /Vezsenyi Ildikó:hozom a formám a vershez/
2019-01-22 06:14   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-01-22 03:03   NAGYÍTÓ /TGF:kérdés/
2019-01-22 02:56   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:KIEG/