Filip Tamás - Krusovszky Dénes
25.
2007.04.30 12:08
ip: 87.97.88.* | Márti: re: jajj!
|
Válasz erre
Előzmény | K"de"ves Mizs!
Látod, még a megszólításban is ott az ellenállásom, vagy kételkedésem:-)) | 24.
2007.04.30 09:22
ip: 87.97.88.* | Márti: re: jajj!
|
Válasz erre
Előzmény | Kdeves Mizs!
Vegyük vita-záró összegzésnek a hozzászólásodat.
Igazából nem is volt vita köztünk, bevallom, egy kicsit provokálni akartam.
Viszont szakmai beszélgetést nagyon szívesen folytatnék veled, azt hiszem, szükségem van most némi segítségre, tényleg padlón vagyok hivatástudatilag.
Írnál ide?
martusnadkukacfreemailponthu | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 23.
2007.04.30 05:24
ip: 81.183.167.* | mizs: jajj!
|
| Válasz erre | Nem azt döntöm el, hogy kit nevelek és mire, hanem azt, hogy adott szerepeimhez tartozó alternatíváim közül tudok-e választani, melyiket választom, mit kezdek vele. És ez már nevel. Ha eltehetetlenkedem, az is. Jogom van azt mondani egy-egy szerepkörön belül, hogy én ezt választom, mert szerintem ez a jó. S megtennem a hozá szükségeseket. Vagy elengednem. Kimondani egy-egy "nevet" vagy lenyelni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 22.
2007.04.30 00:27
ip: 87.97.87.* | Márti: re: közértre nevelés
|
Válasz erre
Előzmény | Jajj!
Pedagógiai anyagok szerkesztése? Csak ne a Sulinova legyen! Attitűd és társai, látod, ösztönösen tiltakozom minden ilyen ellen, ami "föntről" jön. De ez nem tartozik ide, legyen elég annyi, hogy nagyon elegem van most!
Nagyjából egyetértek mindazzal, amit írsz, de a dilammám még mindig megvan.
Ki dönti el, hogy ki nevel kit és mire? Kinek van joga azt mondani, hogy én vagyok az, aki vezetlek téged? | 21.
2007.04.29 07:09
ip: 81.183.166.* | mizs: re: közértre nevelés
|
Válasz erre
Előzmény | Nem nevetek, Márti, eredetileg én is pedagógus, ráadásul tanító. Tíz évet töltöttem iskolában, azóta pedagógiai anyagok szerkesztésével foglalkozok, mind a mai napig. És mindenem tele van a nevelés direkt formáival. Mégis, nem tudom se kikerülni, se elhallgatni, se lenyelni. Időnként a legdirektebb megoldásokhoz kell folyamodni, különben falnak vezet minket pl. egy részeg sofőr. Bár nem mintha nélküle nem mennénk rendszeresen falnak. Épp ez, a falnak menés vezetett ki a pedagógia direkt formái közül, s indított el indirekt utak keresésére, többek között az irodalom felé. Sokáig tartott, míg kivetkőztem a didaktika csapdáiból, s felfogtam, hogy a vers nem annak a helye. Még az attitűdben sem szerencsés a didaktikus szándék. Miközben az indirekt hatás nemhogy kikerülhetetlen, de kifejezetten a vers egyik legfőbb hatásmechanizmusa, szerintem. Tehát nevel. Modellt, vagy megint egy „irritáló“ kifejezéssel, példát ad át.
Tudom, hogy mindezt tudod. Tényleg nem az öncélú vita kedvéért. Csak mintha tényleg a neveletlenség helyettesítene ma egy megnemlévő kortárs paradigmát. Mintha a laza stílus eltakarhatná azt a tehetetlenséget, amit a fejünk fölé torlódó krízisjelenségek eredményeznek. Persze senki se akarja mindezt akár művészi demagógiával megoldani! De pozitív attitűdöt, lét-stratégiát, s magát a dialógust, mint a létezés “öncélú” örömét azért át lehet adni, vagy adni belőle, s ez már nevel/növel.
És persze a DOKKdialógus, az észrenemvevések, külön műfaj megint. Mert egyrészt objektív adottság, hogy ez a dialógusforma olyan terjedelmes és összetett, s szinte vég nélkül bővíthető, hogy lehetetlenné teszi a mindig mindenkire adekvát módon figyelést. Amennyire felszabadít és inspirál, annyi sérülést is okoz. Relatív személytelensége pedig bizonyos értelemben csapda is lehet. Pl. szebbnek mutat, mint amilyen valójában vagyok (ha egy fényképet feltennék ide, az többet mondana? Nem hiszem.)
Épp ezért fontos kezdeményezés a közért. Ami nevében is vállaltan a közért történő, a személyes találkozásokat, dialógust építő, tehát nevelő/növelő alkalom. Persze benne a fricska is, a fiatalos, a másjelentés, de hát ilyenek vagyunk, komolyan is csak akkor veszünk valamit, ha látszólag komolytalan. Azért piszkáltam tehát bele a nevelésbe, hogy vegyük már észre, együtt, közösen, mennyire neveljük egymást, miközben nevelődünk, s hogy a „nevess“, a nevetés és nevesítés, a „csak mondd ki egyszer az összes / nevem“ – hogy Krusovszky Dénest idézzem – is nevelés, méghozzá nem is a legkönnyebb fajtából.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 20.
2007.04.28 19:41
ip: 62.77.234.* | Márti: re: közértre nevelés
|
Válasz erre
Előzmény | Vállalni, természetesen.
(Rossz a billentyűzetem:-) | 19.
2007.04.28 19:21
ip: 62.77.234.* | Márti: re: közértre nevelés
|
Válasz erre
Előzmény | Szia Mizs! (Te is olyan szép vagy, mint Anna? Nem emlékszem, van-e fent fotód.)
Lehet, hogy a kor teszi? (Úgy értem, életkor.) Én már az érett felnőttkoron túl, sajnos. És, nevess, pedagógus.
(Ez a "nevess", /így beleszerkesztve egy mondatba/ valamelyik Tamás-versben van, itt van a fülemben. Most muszáj lesz megkereresnem:-)
Tehát folyamatosan nevelek több, mint 30 éve. És egyre nagyobb dilemmám: mihez van jogom, mennyire nyúlhatok bele egy másik ember (gyerek, közvetve család) életébe.
Rengeteg értékrend ütközik egymással. Sajnos ma már az is kijelenthető, hogy a Ne ölj parancsolat nem mindenki számára evidencia. (Már annak sem, aki ittasan beül vezetni.)
Nem arról van szó, hogy én nem vagyok tisztában a magaméval, de nem tartom kizárólagosnak.
Amit írsz, az világos és teljesen elfogadható, a fejlődés, a növekedés kívánatos lenne mindenkinek, minden korban.
A nevelésre azért kaptam fel a fejem, mert annyian akarnak akaratom ellenére nevelni (hogy csak egy példát említsek: demagóg politikusok), hogy kezd elegem lenni belőle.
Tahát igazából nincs vita köztünk, én élvezem és "használom" a DOKKot, örülök, hogy ez van, és működik.
"Hisz melyikünk nem élte még át annak frusztráló hatását, hogy észre se vesznek."
Akkor most nevelek egy kicsit:-)
A Költészet napja alkalmából köszöntöttem az itt megjelenő leendő és már költőket. Senki nem köszönte meg. Két esetre gondolok: Senki nem merte válallni, hogy költő, vagy a mai kortárs költők baromira neveletlenek:-)
Ergo: rájuk fér egy kis nevelés:-)
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti, mizs | 18.
2007.04.28 16:46
ip: 81.183.166.* | mizs: közértre nevelés
|
| Válasz erre | nevel, növel - különös a szó jelentésváltozása. Ami eredetében a növekedést, fejlődést segítő, a folyamatjelleget építő, az mostanra irritáló, felháborító.
Nem a kifejezésen akarok lovagolni, s nem is unalmamban kötözködni veled, Márti. Csak csendesen megjegyezni, hogy az indirekt hatások, az értelmes alternatívák is nevelnek/növelnek. Ilyen indirekt hatás itt a DOKKon az a dialógus, ami a versek körül kialakul, ami személyes növekedésemet, olvasóként és alkotóként egyaránt igencsak előmozdította az utóbbi másfél évben. Pedig már az érett felnőttkorban vagyok, legalábbis statisztikailag. De nem szégyellem, hogy életem számos területén még fejlődésre, növekedésre szorulok. Amihez jól jön egy ilyen "fejlesztő környezet" a DOKKon, ami a reformpedagógiák szerint a nevelés egyik fontos eszköze. A pergő viták, vagy egy-egy személyes felolvasás, mint kölcsönös megméretés alkotóilag/olvasóilag, pedig határozottan direkt hatással is bír, jobb tehát számolni vele, mint elhallgatni. Mert még az elhallgatás is nevel. Hisz melyikünk nem élte még át annak frusztráló hatását, hogy észre se vesznek. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Márti | 17.
2007.04.28 13:30
ip: 89.132.107.* | iTom: re: A közért
|
Válasz erre
Előzmény | Nem csak én nem szeretem a nem csak én kezdetű mondatokat, hanem... Az irónia kedvéért. :) | 16.
2007.04.28 13:29
ip: 89.132.107.* | iTom: re: A közért
|
Válasz erre
Előzmény | Minden kommunikációs közeg nyilván torzít engem: nyilván nem csak a tévé, hanem a saját verseim is. Hogy melyik hogyan, az más kérdés. Mindenesetre a tévé hasznos lehet, de egy költőnek csak ici-pici esélye van, hogy olyan lehetőséget kapjon ott, mint bármelyik közszereplő. Marad az internet. És akkor helyben vagyunk.
Mindenesetre nincsenek tévés (téves?) előitéleteim. | 0 10 20 |
|
